Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - IX Throndhjem

A TERMÉSZET JELLEME. «5 akadnak és sajátságos hatással vannak reánk, kik meg vagyunk szokva, hogy itthon ilyen növényeken csak úgy nyüzsög a bogárság, légy, pók, a darázsféle, holott itt az ernyők egészen néptelenek: a mi látható és található, az mintha éppen mutatónak volna; noha a szerves élet itt bizonyos tekintetben össze van szorítva, zsúfolva azokon a pontokon, a melyekre a Golf-áramlás fűtő, a hegyalakulatok védő hatalma kiterjed. Elmondhatni, hogy itt a természet élete egyszerű. Ez önkénytelenül is azt a gondolatot fakasztja azután a gondolkozó ember agyában, hogy a természethistóriai rendszernek, mely a régi káoszból rendet teremtett s a különböző szervezeteket osztályozva, áttekinthetőkké tette, így az értelemhez közel hozta — ennek a rendszernek, mely a természethistóriát a fejlődés útjára vitte, úgyszólván szükségképen itt kellett születnie; déli tájak nem szülhették volna LINN^EUS-Í. E tájakon a természet egész menetében bizonyos szigorúság van. E tájakon a vándormadár nem húzhatja ki a telet soha, mint teheti nem egy és nem is ritkán nálunk. Innen mennie kell, mert élete forrása teljesen kiapad; ez és sok ilyen jelenség fegyelmező hatással van az ember értelmére. A hosszú tél az északibb fekvésű pontokon hosszú alkonyt és hosszú éjszakát is jelent s ez reáhat az emberre; a család, a társadalom jobban egymásra szorúl, ezért életefolyása bensőbb, csöndesebb, egyszerűbb, mint magáé a természeté is. Itt a természet jelenségeit szeretettel figyelő embert nem ejti zavarba az alakok és életmozzanatok özöne, sokszorosan egymásbafolyása; és éppen mert aránylag kevés van, az az egyes jobban tűnik szembe. A képzelet a természet és életfolyás egyszerűségében féket, korlátot talál, valójában az állatéletből csak annyi mutatkozik, a mennyi egy syno-