Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

Megnyitó

MEGNYITÓ. A kir. magyar Természettudományi Társulat ezelőtt több évvel egy, a madarakról szóló mű megírásával bízott meg. Azoknak a tüzetes tanulmányoknak során, a melyeket a mű érdekében tettem, hamar megéreztem annak szükségét, hogy bizonyos életjelenségeket élő szemmel lássak. Különösen az északi madárhegyek mivolta s a rólok közkézen forgó ábrázolatok, valamint a tömeges madáréletnek bizonyos délszaki jelenségei, szövetkezve a madarak költözködésének lényével, voltak azok, a melyekre nézve élénken éreztem, hogy közvetetlen tapasztalásra van szükségem. A kir. magyar Természettudományi Társulat erre vonatkozó kérésemet nemcsak figyelmére méltatta, hanem a magyar tudományos Akadémiánál megfelelő összeget eszközölt ki, a mellyel az északi útat megtehettem. Minthogy azonban ez az összeg utazásra és felszerelésre nem futotta, fölajánlotta a hiányzót, némi viszontszolgálat fejében a «Budapesti Hírlap» szerkesztősége, a mit köszönettel fogadtam el. Magyarország egykori vallás- és közoktatásügyi minisztere, TREFORT ÁGOSTON, erre az útra mellém rendelte dr. LENDL ADOLF, akkori műegyetemi magántanárt, az élő állatalakok tanulmányozása végett. Az útat 1888-ik év nyarán tettem meg. Ez Berlin—Hamburgon át a dán terűlet legészakibb csúcsáig, Frederikshavenig