Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VII Őskori bálnavadászat mint élő szokás

6o ŐSKORI BÁLNAVADÁSZAT MINT ELŐ SZOKÁS. készült 3-ik képen világosan látható; az ajzó villa ágai oda támaszkodnak a keresztczövekhez s ekkor a derék mint hatalmas emeltyű működik s befeszíti a húrt a rovásba. A nyílcsatorna 4 cm. széles, félkörű vájás s bizonyosgonddal kikészítve, hogy a nyíl fönn ne akadjon, vagy az egyenes irányból ki ne kerülhessem. A nyíl a szárnyas nyilak közé tartozik, szárnya azonban nem tollból, hanem fából való; teste és szárnya fenyőfa, 33 cm. hosszú, legnagyobb vastagsága 3.3 cm.; a vas hossza 13 cm., a lándsa alakú vágó vége 3 cm. hosszú. A nyíl fája és vasa között olyan az arány, hogy hibás lövés esetén a tengerbe kerülő nyíl ne merüljön el. A nyíl szárán, éppenúgy mint vasán is, jegy van, karika, kereszt, vagy legtöbbször a tulajdonos nevének kezdőbetűi; néha e jegy más a száron, más a vason; példáúl a száron LM, a vason OO, miként a 4. képen látni. j|| E mindenesetre nevezetes fegyverrel ellátva, összegyülekezik a Skogsvág-öbölben ötven, sokszor száz halász is, hogy a beszorúlt bálnát elejtse. A szent helyre gyülekezve, az öregek számba 4. kép. — veszik a nyilak jegyét, ki melyik halászé s kezdődik A nyi

1' a hajsza. A lélekzés miatt fölmerülő bálna testébe száz meg száz nyíl fúródik s a szerszámíj röpítő ereje oly nagy, hogy a nyilak a szárnyig is benyomúlnak. De evvel a lövések még sem hatnak a bálna elevenjére, mert a zsírréteg vastag; csak a nagyon ritkán sikerülő szemlövés rombol igazán. De ez a huszonnégy, néha harminczhat órán át tartó spékelés, azokkal a rozsdás, szennyes nyilakkal, AMAUER HANSEN vizsgálata szerint,* vérmérgezést okoz, a mi pedig kivégzi a bálnát. * «La septicémie ä des Balénes par les fléches dont se servent les pecheurs.» Arch, de Biologie, publ. par BENEDEN ET BAMBEKE, Tom. VI. Gand, 1885.