Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - VI Bergen

FATEMPLOM. azt hiszi, hogy a kőrakásban poszméh-fészek, tehát méz is van, neki áli és sorba széthányja a kőrakásokat. Erre nézve azonban nem tudhattam meg itt többet. Már visszatérőben voltunk, mikor az úton tompa dobolást hallottunk: egy szakasz norvég katona jött két tiszt vezetése alatt. Hiábavaló volt a sötétkék egyenruha, kissé ósdi fegyverzet s az olasz bersaglierik-re emlékeztető széles karimájú, lószőr-forgós kalap, az egész szakasz mégis a legbékésebb nyárspolgári kifejezéstől ragyogott, a min a tiszt pontyszerűen dresszirozott bajusza sem változtatott. Boldog ország ez ebben a tekintetben! Valami kedves volt látni, hogyan kérte, biztatta a hadnagy a fáradt maradozókat a továbbmenetelne. E kirándulás legérdekesebb látnivalója különben az a fatemplom volt, a melyet a bergeni patricziusok az ország belsejéből ide áttétettek s jó karba helyeztek. Ez az istentiszteletre szánt alkotmány nagyon emlékeztet az erdélyi havasi oláhság «beszerikáira»; de alapjában véve mégis egészen más, mert a csúcsosodást nem torony, hanem folyton kisebbedő fedél — 5—6 emelet — alkotja. Az alsóbb ormokon keresztek, a felsőbbeken fantasztikus, szarvasszarvszerű, kihajló alakzatok vannak. A bergeni tartózkodás legérdekesebb s gondolom legbecsesebb néprajzi s egyszersmind természettudományi tanuságát azonban azok a számszeríjak nyújtották, a melyeket nyilakkal együtt a bergeni muzeum néprajzi osztálya őriz s a melyekről szóló kis értekezést az útirajz e helyére szántam, noha igaz, hogy az adatokat menet és jövet szedtem össze.