Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

FÜGGELÉK - HELL ÉS SAJNOVICS MAGYAR CSILLAGVIZSGÁLÓKRÓL - IV Sajnovics János levelei

Ji8 sajnovics jános levelei. Teljes fényében tündöklött ekkor a Nap és a kilépő Vénus mindkét érintkezése a legpontosabban volt észlelhető. Határtalan örömünkben álmélkodva, dicsértük az ég kegyességét. Vendégeink előtt a csoda szó szokatlan, sőt talán nevetséges is, de azért egyhangúlag nyilváníták, hogy nem természetes okok rendes működésének, hanem csak különös isteni kegynek köszönhető, hogy ez égi tünemény oly meglepő tisztasággal és a szokott mostoha időjárás közepett ily mintegy tetszés szerint elővarázsolt, legkívánatosabb derült égi körülmények közt volt szemlélhető. Én e csodára, a míg élni fogok, hálásan fogok visszaemlékezni. Azután az ég a legderültebb maradt, a Nap fogyatkozását legpontosabban lehetett észlelni és a délkörön fel is vétetett. Délután újra meghatároztuk a legtisztább égnek megfelelő magasságokat és a mikor ezek közül a legutóbbit jelölöm, rögtön rettenetes zivatar keletkezik északon, mely a legsötétebb felhőkkel borítja be az eget, a földet és a tengert egyaránt. Azóta, jóllehet ma már hatodikát írjuk, a Napot nem láttuk. A többi szomszéd csillagász sorsáról mit sem tudunk. Kettő április hóban érkezett ide Angliából, a Nord-Capnál helyezvén el észlelőjét, egy másik angol hajó a Spitzbergákra vitte csillagászát; az Isten kegyelme legyen velők a dühöngő tengeren e borzasztó égöv alatt. Többet nem írhatok, mert siet a staféta, kit H

ELL Haflfniaba menesztett, hogy ő királyi felségének a szerencsés észlelést örvendetes hírül vigye. Isten segedelmével f. hó junius 22-én szándékozunk innét távozni és Throndhjemből az ő engedelméből írni fogok nektek. Isten veletek, emlékezzetek meg rólam a szent mise-áldozatban. Kérlek közöld ez örvendes hírt a többivel is. S. J. Throndhjem vagy Ntdrosia, 1769. szept. 2. Hála az Istennek, ki minket a nidrosiai vagy throndhjemi kikötőbe augusztus hó 30-ára szerencsésen vissza vezérelt. Hogy mily rengetegveszélynek valánk kitéve a 226 mérföldnyi tengeri úton, arról csak annak van fogalma, ki a Jeges-tenger kimondhatatlan dühét és a számtalan hajótörésről hírhedt kőszikláit és a szirtjeit saját tapasztalásából ismeri. Ezek leírásával nem untatlak tehát, mert attól tartok, hogy az igazat sem fogod elhinni, mert a ki távol a tengertől a csendes száraz földön él, a felzúdult tenger hullámait és sivító szélek rohamait, biztonságban érezve magát, derült homlokkal lenézheti. Leírom tehát visszautazásunkat, hogy azoknak, kik iránta érdeklődnek, eleget tegyek. Nagyobb hajónk, mely a múlt októberi szélvészben annyira megviseltetett, javításban lévén, csak junius 22. készült el. A nidrosi püspöké pedig, t. i. ama kisebbik, mely a dán udvar parancsára különösen a mi rendelkezésünkre bocsáttatott, junius 27-én még nem érkezett Wardoébe. E napon tehát, mert szele kedvező volt, mindenünket a nagy