Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

FÜGGELÉK - HELL ÉS SAJNOVICS MAGYAR CSILLAGVIZSGÁLÓKRÓL - IV Sajnovics János levelei

Ji8 sajnovics jános levelei. mutatták nekünk a kincstárt, hol az érsek helyettese ritka szívességével kitűnő szolgálatot tett nekünk, végre megtekintettük a császári és érseki lakokat és a domus professae templomát, melynek szt. István templomán kívül Bécsben sem találni párját. Az ebédet a collegium kertjében a rend néhány barátival költöttük el. Ebéd után Drezdának indultunk; azon hír, mely mint egykoron te is erősítetted, hitelre talált, t. i. hogy a collegium levéltára lepecsételtetett, nem volt egészen alaptalan. A dolog így áll: midőn a collegium hét millió lefizetésére ítéltetett, a maga védelmére eredeti okmányai hitelesített másait a bírókhoz küldötte; ezek kételkedvén a felett, hogy az eredeti okmányok az archívumban léteznek-e, ehhez fordultak, s onnét az eredetieket nemcsak felmutattatták magoknak, hanem azon ígérettel, hogy visszaadják, el is vitték, ez alatt kibocsáttatott ő felsége rendelete, hogy az okmányok jövőre az állam nyilvános oklevéltárában lesznek megőrzendők, és így elvesztettük azokat. Nem rég Csehországban gonosz emberekből egy társulat alakult, mely hamis levelek segélyével a provinciális ügyvéde és különböző rector nevében több mint 12,000 forintra rúgó adósságot csinált, s továbbra is folytatta volna ezt, ha a csalást fel nem fedezik, és az illetőket el nem fogják. Több írásra érkezésem nincsen; legyetek boldogok és emlékezmeg rólam a szentmise-áldozatban. Sajnovics János. Lipcse, 1768. május 15. Azt hiszem, a május 5-én írt levelemet megkaptad. Mi következő napon indúlva Zuelbern, Budin, Leitmeritz, Lobositz, Aussig, Peterswalda városokat útba ejtve, Cseh- és Szászország határain keresztül hatolván, Pirnán át Drezdába értünk. Ide csatolom a helyneveket, hogy a térkép segedelmével útunk irányát világosabban lássad. A hadjárat romjai még mindig szemlélhetők, utóhangjai mindenütt még hallhatók; valóban szánandók az itteni emberek, kik nyomorúságokból még eddig sem emelkedhettek ki. Magát Drezda városát nagyszerű épületek díszítik ugyan, de ezek nagyobb része még födél nélkül és romban hever. Mennydörgés és villámlás közt érkeztünk meg; azt hihettük volna, hogy ismeretlenül jövünk, holott pedig a város-kapunál azon kérdéssel állított meg a vámos, vájjon a hintóban nem H

ELL MIKSA páter, a császári csillagász, útazik-e, ki mint írásban elémutatá, a szerzetes házba, így hívták munkálkodó tagjaink székházát, magától a ház főnökétől van meghíva. A ház a bástyák egy részét alkotja, alapja a bástyák alapja, tetején ágyúk fenyegetik az ellenséget, az Elba folyam az épület alját mossa, mely gyönyörű kilátással kecsegtet, de nem budaival. Az itteni hét páter a házon kívül mindig, otthon többnyire világi ruhát visel; nyugdíjukat a választó fejedelemtől húzzák, a kié a ház is, a melyért az