Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - IV Budapest—Frederikshaven

SCHLESWIG-HOLSTEINBAN. 41 a hátnak bele kell nőnie. Itt is bebizonyul, hogy egy régi szokás vakká teszi még a legavatottabb szakembert is. Hamburg orvosainak, anthropologusainak ez a barbár szokás föl sem ötlik. A méltán oly híres állatkert fölkereséséről ezúttal le kellett mondani. Este vitt a gyorsvonat Schleswig-Holsteinon át THORWALDSEN hazája felé. Az alkonyat érezhetően megnyúlt ; reggelre kelve pedig egyhangú vidékekre esett első pillantásunk. Az összhatás mezőségszerű volt: semlyékes, turjányos és változatosság kedvéért buczkás terűletek; a buczkák sötétzöld, gondolom, hangával — Erica tetralix L. — borítva; itt-ott pedig a tőzegvágások szabályos gödrei terjedeztek. E nagy terűletek jellemző, nyomban szembetűnő madara a gólra, mely keresgélve, nagy lépésekkel mérte a rétséget; továbbá a minden pillanatban följajduló bíbicg; végre kevés seregély, mely itt már beczézett madara úrnak, tanyásnak egyaránt. A szerény kis tanyák ajtaja előtt, tehát úgy, hogy a gazda szemmel tarthassa, be van verve a 3 — 3V4 méter magas rúd, csúcsán a kis költő-házikó, ülőkéjén a csacsogó seregély-pár. Más mint dolgozó embert itt nem láthatni; — a legelő jószág ki van pányvázva, szarvasmarha, juh, sertés egyaránt. Annak a gyepen hasaló munkabíró embernek, kinek egy borjú is elég ürügy arra, hogy a napot elheverje, annak ezeken a tájakon híre sincsen. Az útirány Flensburg, Fridericia és Aalborg volt. A mi reánk nézve különösen megkapó, ez az, hogy Budapestről nyárban indúltunk, most pedig nap nap után ifjabb tavasz köszöntött. Dánia északi felében éppen fölébredt a kikelet; az őszi vetés még nem hányta ki a fejét, a tavaszi éppen kibúvófélben volt, a fűzek virágzáshoz készültek.