Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1
II ÚTIRAJZ - IV Budapest—Frederikshaven
BUDAPEST —FREDER1KSHAVEN. Schandau tája gyönyörű nyaralóival szinte hívogatott, a Königstein pedig tömegével és várával valóban imponált. E két pont között mutatkozott az Elba fölött az első kac^agó sirály — Larus ridibundus — víz ellenében röpülve, tehát onnan jöve, a hova mi törekedtünk. Pirna táján kitágult a völgy s utóbb kijöttünk a homokos síkba, hol a részben futóhomokot, nagyszerű vörösfenyőültetvények kötötték meg. Június ö-án délután Berlinben voltunk s nyomban a híres aquariumba mentünk. Azok a részek, a melyekben a tengerfenék élete látható, különösen színhatásra nézve megkapok és páratlanok ; minthogy a néző a homályban van, az állatok nem nyugtalankodnak, az élvezet tehát teljes. Az emberszabású majmok közül a csimpánz — Simia troglodytes — igen szép és értelmesen viselkedő állat volt ; igen érdekesek voltak a röpülő kutyák (Pteropus), egy Jáva szigetéről való egész falka, mely a hártyás szárnyakba burkolva, hátulsó lábánál fogva fejjel lefelé csüngött s így eszegette a finom laskát. Az egyik vízrekesztékben egy teljesen aranysárga, karhosszú angolna úszkált, mely színével és mozgásával élénken emlékeztetett a mi chlorochroistikus «csíkkirályainkra»). Az aránylag kis hely kitűnően van fölhasználva, a tisztaság kifogástalan, az állatok vidámak, a magasabb rendűek kezesek; mindez dicséri HERMES igazgatót és észszerű rendszerét; de az intézet tervezőjét BREHM ALFRÉDET is. A következő napon kiegészítettem a lövőszereket, ellátogattam FRIEDL ERNŐ-höz, a brandenburgi muzeum igazgatójához, kinek fogadó termében, még pedig annak díszhelyén, ott ékeskedett a mi országos kiállításunkon vásárolt szentesi fényes fekete korsó, a melynek szádját a magyar fazekas szeszélye emberábrázatra formálta, még pedig meglehetősen prashistorikus zamattal. Ez a korsó Berlinben irigység tárgya, mert emlékeztet azokra a történetelőtti korból való urnákra,
