Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

II ÚTIRAJZ - IV Budapest—Frederikshaven

44 BUDAPEST — FREDERIKSHAVEN. alkotás — a Mária Terézia szobor — lovai a leggyarlóbbak; áll pedig ez nemcsak az alak egészéről, hanem az izomzatról is, a mozgáshoz való egész viszonya szerint. Az úgynevezett «steckli», a mellyel a szobrász az akczióban levő ló hátulsó lábát megtámasztja s mely a híres József császár szobor művészét kétségbe ejtette, a legújabb szobron mégis föléledt, noha FERNKORN kimutatta, hogy helyes súlyozás mellett elkerülhető. Az útazó zoologusnak ilyenkor menedékhelye a Práter, remek fáival; kevésbbé az aquarium, melyben sok a beteg állat, — akkoriban különösen a halakat ölte az elpenészesedés. —• Az ornithologusnak a Stadtpark is kínálkozik, melynek madárélete kedvesség szerint igazán ritkítja párját. Ismeretes, hogy ez a gondosan ápolt s aránylag kis Üget, igazán a város szívében fekszik, egyik oldalán a lóvonatú, a másikon a gőzre járó vasút dübörög, süvít és csilingel; hozzá a hely nagyon kedvelt és különösen estefelé rendkívül népes. A sok kis gyermek, rajba verődve zajong, játszik, futkos és e gyermekrajok közvetetlen közelében, sokszor közepett keresgél a különben oly óvatos fekete rigó, pintyőke, sőt az éneklő rigó is; a verebek pedig már nem is szemtelenek, hanem tolakodók, seregesen tódulnak az emberhez, mihelyt észreveszik, hogy morzsát akar vetni. A kis gyermekek láthatólag gyönyörködtek a bizalmas szárnyasokban s igen kedves volt, mikor a fekete rigó fél oldalra hajtotta fejét, hogy félszemmel lássa, mit dobtak neki? Ez az okos madárvédelemnek eredménye és haszna. A Philomela pedig szólt! A mi Városligetünkben bezzeg nincsen eset reá, hogy az északi utazóra oly vonzó magyar fülemüle — Erithacus philomela — melynek dala a költők fülemüléjéhez — E. juscinia — képest csattogóbb, csak nyolcz napig is megmaradhasson; a többi madárról nem is szólok. És hogy valaki