Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - III. Az út terve és a fölszerelés

A FŐTANYA MEGVÁLASZTÁSA. 25 núlókat látni lehetne. A mi pedig a tömeges együttélést illeti, az legjobban a Lofótok szigetcsoportján, mely már a sarkkörön belől fekszik, észlelhető. El kell tehát menni Bodő-be s onnan a helyi gőzhajóval a Lofótokra, hol — mint COLLETT írja — NAGY madárhegységek terjedeznek, a me­lyeken a karakatnák, az alkák és csüllök ezernyi ezrei költe­nek. Ha Tromsőig megyek, nézzem meg Tromsdalen-t, a hol már Lappok is találhatók, kik Hammerfestben még jobban szemlélhetők, mert ott már meg is vannak telepedve. Svaer­holt-madárhegyről nem emlékezett meg. A Lofótok fekvése nekem nem volt elég északi s messze esett a végczéltól. Megfontolva mindazt, a mit útleírások s némely természetrajzi értekezések nyújtottak, abban állapod­tam meg, hogy Tromső lesz a főtanya, hol tüzetesebben ismerkedem meg az arktikus madárélettel és állatélettel egy­általában s onnan látogatom meg azután Svaerholt-Klubbent. Tromső, fekvése szerint, — 69° 38' — már megközelíti a 70° szélességi fokot, s mint az arktikus expedicziók fölszerelő helye, a megtelepedésre mindenesetre alkalmas; és semmi kétség, hogy az északibb fekvésű helyekkel élénk össze­köttetésben áll. Ehhez képest a részletesebb úti terv az volt, hogy Ber­linen át Hamburgba indulok, innen a norvég postagőzössel az egész part hosszát végig mérem, hogy a tenger és a sziget­köz madáréletét láthassam; végre Tromsőben megszállva, a szigetet és a csak egy keskeny tengerszorossal elválasztott földséget kutatom ; a többire nézve ott a helyszínén csinálom meg a tervet. Svaerholt madárhegyét, törik-szakad, megláto­gatom; Vardő, hova Páter HELL MIKSA magyar csillagász és SAJNOVICS JÁNOS magyar nyelvész emléke vonzott, kér­déses maradt, mert oda való utazásom az anyagiak alakulá­sától függött. Noha mindezekre nézve már 1888. április havában meg

Next

/
Thumbnails
Contents