Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1893. / Sz.Zs. 1447/1

I BEVEZETÉS - I. Az első gondolat

ÚJ VENDÉG. 9 Tulajdonképeni hazája tehát ismeretlen! Ez megragadja az ember lelkületét. Vájjon ott állanak-e a gyönyörű madár fészkei az északi sarkkör ismeretlen vidékein, vagy éppen a Föld északi tengelye táján, melynek eléréseért annyian szállottak síkra a jéggel, köddel, nyomorral és véginséggel ; annyian, a kik életökkel lakoltak merészségökért, hogy azért mégis másokat csábítsanak nyomaikba, nyomaikon pedig a halál torkába ? Oh, az a sarkkör, titokzatos belsejével, elérhető részein pedig madárhegyeivel! Madárhegyek! Ezekről mondja az öreg BREHM a háromújjú sirály — Rissa tridactyla — leírásában, hogy a rajtok élő madarak tömege, felröpülve, elfogja a Napot, az ülők rengetege pedig kifehéríti a tenger sziklazátonyait! Vájjon ki az, a ki ezt elképzelhesse? S ki ne vágynék, hogy élő szemeivel láthassa ? Május 3-án a tósorozat közelében fekvő egyik lankás legelőn egy kis madár pihent meg, olyan parcsirtaszerű; de még sem pacsirta. Ez is elesett. Fő jegyei szerint kétségkívül a pityerek közé — Anthus — tartozott; de torka sajátságosan rőtszínű volt. Az öreg BREHM a madarat rendes helyen nem írta le; de ott volt a leírás a második kötet függelékében az Anthus rufogularis, tehát rőtbegyü pityer név alá foglalva; és aztán hozzá volt adva, hogy a déli tájakat, névszerint Nubiát és Egyiptomot lakja; de megjelenik Európa déli részén is. Az öreg német madarász nem vette észre, hogy ez tulajdon az a madár, melyet a jeles PALLAS (1741 — 181 1) Oroszországból írt le «cervinus» fajnév alatt. Ám, a mi akkoron reám hatott, Egyiptom és Nubia volt az, szemben a törpe sirály északi lakóhelyeivel és ismeretlen hazájával. És ugyanakkor az északi tósorozat legdélibb s egyszersmind legnagyobb tükrén, a Katonai-tavon, föltünedezett egy