Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A Fitisz madár története. (Margitszigeti ötlet.)

— 88 -teljes erővel, s végre nagy robajjal végét érte.

1 A paradicsom felső végéről azután más valami szólt. Ugy hangzott, mintha sok-sok Fitisz-madár, rigó, fülemile, pinty, sáska és méhe egyszerre elkezdte volna a reggeli misét. Attól az alsó zajtól bizony halálra ijedtem; de a felső szólamról azt hittem, hogy talán ott vannak azok a madárlelkek s ők éneklik azt a nagymisét. Az alsó zajról azt gondoltam, hátha az a pokol, a miről Fitisz-nagyapám azt mesélte, hogy oda kerül a gaz karvaly, a zsivány nyest, a vén bűnös vadmacska, a fészekrabló hollóstól mindenestől ? No, erre nem mentem, hanem fölfelé tartottam. Koronáról-koronára szállva, heh könnyen lakhattam jól! Minden böviben volt s mondhatom, hogy a sült légy a madár szájába röpült A felső végre kerülve, jaj de kiábrándultam Nem volt itt madármise, sem madárlélek, hanem valami kalitkafélébe zárt emberek majmoltak minket. Csak egy cselekedte a szájával, a melybe egy megfordított, hosszú és vastag csőrfélét dugott, melyen aztán az ujjait emelgette, a többi mind olyanon ránczigált, mint egy fél makk- vagy bükkmag, egy meg a kezeivel úgy kalapált, mint Harkály-bácsi a csőrével.

2 Eszembe jutott mindjárt: no szentem, itt nem sok lesz a nyugalom egy szerény Fitisz-madár számára ; nem is madárparadicsom ez, másoknak készült biz az — és azután én nem is vagyok még lélek, nem haltam még' meg, nem juthattam tehát a paradicsomba. No, de csakhogy szabad vagyok! keresek s találok én itt valami csöndesebb helyet is, a hol megvonulok őszig s bevárom a költözködő rokonokat — hátha erre jönnek ? így állott a dolog, a mikor eszembe jutott, hogy jó lesz szétnézni az idevaló madártársaságban is, vájjon mifélék lakhatnak itt ? Ugy rémlett, mintha valami ismerős hangot is hallanék. 1 A katona zenekart érti. — - A czigányzenészeket érti.