Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

— 75 -pusztított el. sok papag-ájt fogott, köztük egy Jakót is. Ez valahogyan elmenekült; de azóta is mindig azt kiabálja: „Stanley for ever!" A fogság'ban tanulta. Hetek teltek el így imádság, beszélgetés, evésivás között, a mint az minden búcsún szokás, míg végre ismét gyorsabban kezdett lüktetni szívünk. Hazánk, fészkünk tája jutott eszünkbe. Ránk nehezedett a honvágy, úgy, hogy már alig győztük várni a vezér intő szavát: „haza ! haza !" Egy szép est ve azután kászolódtunk s menten fel is kerekedtünk; azért estve, mert nappal a nagy hőség miatt vándorolni sem lehet. Jól is ment minden A Szykomorokban nagyobb pihenőt tartottunk; üdvözöltük a merész Hyasz urat, elbúcsúztunk a Lotuszoktól, kik a bihari születésű fülemüléknek átadták legszívesebb üdvözletüket a magyar Lótuszok számára; tisztelkedtünk az íbisz Sejknél, megköszönve szíves útmutatását s pár nap múlva már az örök tenger habjai felett lebegtünk. A honvágy nagy-nagy ösztönző, mely még a vezérek eszét is megzavarja, a mi vezérünkét is megzavarta. Nem jól választotta meg az átkelés idejét. Majd meg is jártuk ! Mikor már annyira voltunk, hogy visszatérni nem lehetett egyszerre csak sötét fellegek vágtattak az égbolton végig. Egy szélroham elébb végig* sepert a teng*eren úgy, hogy az a rengeteg víz megborzadt, utóbb felriasztotta a szunnyadó habokat, melyek, nagy morajt csapva, egymás ellen támadtak, hogy csak úgy tajtékzott belé a haragos tarajuk. Az ég megzendült. A villámok lecsapdostak a hullámokba. Eg, víz, minden mozgott, üvöltött. S e háborgás közepette ott vergődött istenadta gyenge seregünk! Nem röpültünk a magunk szárnyán ; vitt, elragadott, hányt-vetett a haragos egek felbőszült vihara, forgószele.