Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

— 65 — Repül, repül! Épen az ér mellett sürűsködő feketegyürű —, kecskerágó — és ostorménybokrok felett lebegne, a mikor egyszerre csak hallja: Püj — püj — pinty ! Állj megállj megállj Csak — csak — csak — csak — csak Itt! „Jaj a fülemüle! Ez öl!" Egy merész kanyarodással menten le is ereszkedett a Pintyőke, hogy szíve mélyéből üdvözölje a dal királynéját. A pinty fölkiáltását hallotta a Húrosrigó, ki épen az ér tiszta vizéből iddogált. No ennek sem kellett több Elkiáltotta magát: Itt — itt — a — fülemüle Sies — setek — ide Ide — ide! Lett élet a fákon, bokrokon, fűben s messze ki a rekettyésig! Vörösbegyék, Légykapóék, Sylviáék, a sok, mindenféle Rigóék, Eitiszék oly sebesen és sürün csaptak le a levegőből, mint csak a futócsillagok nyári raja. Megtelt a bokor a tisztelgők seregével, hogy csak úgy hemzsegett bele Csupa örömmeltelt arcz s mindnyája kereste a bülbül-madarat;

1 kivált pedig az ifjabb nemzedék, mely tavai született és sohasem hallotta a dalkirálynőt. Természetesen is, mert még le se hámlott volt róla a tojás héjjá, a mikor a fülemüle saját nevelési gondjai miatt már rég elhallgatott volt énekével s nem is igen mutatkozott többé. 1 Btílbül, a fülemüle neve perzsa nyelven. Hermann Ottó: Úti rajzok és természeli képek. 5