Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A fülemüle utazása

- (33 — Míg itt ilyenek folytak, az erdőszél bokrain, egy tüskés galagonyán ott ült Collurio úr, jómagyarán a tövisszúró Gébics. Tövisekre fölpeczkelt, vergődő és kapálódó cserebogarai között bolondos farkcsóválás mellett folyton folyvást csettegetett az úton elvonuló szekerek lovaira; — nagy hamisan nevetgélt magába, hogy a lovak füleiket hegyezgetik s az ostor felé fordítják, ettől pedig félve gyorsabban is lépegetnek. A bolondosán csúszkáló-mászkáló Küllő meg avval mulatozott, hogy a hegyoldalon legelésző birkákra füttyengetett — — nagyon tetszett neki, hogy a birkák a füttyre kanyarodtak a lompos, mogorva Kuvasz úr pedig majd feléje, majd a juhász felé nézett, nyilván azt kérdezve gazdájától láttál már ilyen bolond madarat ? Hát még a Mátyás! Hogy a begye jól meg volt szedve, hát bizony „kutyabaja neki", A leghóbortosabb, pajkos, csintalan dolgokra vetemedik; csupa jólét miatt szinte nem fért a bőrébe. Fünek-fának mindenek előtt azt kiabálta, hogy az ö neve „Mátyás". Tudja már ezt az erdő-mező minden madara, tücske-bogara; sőt még a vakon dok is, ki nagynéha mégis csak kibúvik a föld alól egy kis sütkérezésre; s hogy már avval az apró szemeivel alig lát az orrán túl, hát, ha már nem láthatja, legalább hallg-atja a világ dolgát. De hát mit bánja azt oly szemtelen, öntelt ficzkó, mint a milyen Mátyás uram ? No, mikor már eleget kiabált, kapta magát s kezdte azt a híres mesterségét űzni, a melyért már régi, igen régi időkben egy púpos meseiró istenigazában kipellengérezte. Kezdett pávatollaskodni. Először el akarta hitetni, hogy ő eketargoncza ! Nagyban utánozta a kenetlen kerék nyikorgását! Hát kinevették; mert azt csakugyan még az a világ-keriilő remete, a borz is tudja, hogy az eketargoncza nem nyikorog a tölgyfa koronájában, a hol bizony