Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A madár „társaságból"

— 53 -A többi rendben ment; az ifjasszony szépen kiköltötte a tojásokat, a miben az ifjúr hűségesen osztozkodott, s egyszerre csak ott tátongott az öt szép aranysárga szegélyű, örökké éhes száj. Lett is drága dolga a párnak, míg megtömte. Reggel, délben, estefelé csupa jövés-menés állott. Egy darabig az is ment; de már kevés napok múlva az egyik gyerek furcsa kezdett ám lenni: a többinél nagyobb; fészkelődni kezdett, vagdalódott, hogy mindig neki jusson a falat. A szája háromakkora volt, mint a többié, s az ifjú pár abban az ő madáregyügyüségében alkalmasint úgy gondolkozott, hogy: nagy száj, nagy éhség! Hiába kért, jajgatott a többi; hiába fészkelődött : nem jutott a magáéhoz. Mire a gyerekek kipelyhesedtek, az a torkos már háromszor akkora volt, mint az anya, s az öregek ijedős szemekkel folytatták a munkát — alig győzték. Utóvégre is a gézengúz annyira nekierősödött, hogy egyszerűen kilökdöste testvéreit — akarom mondani: madártestvéreit, melyeket éjjel szépen fölszedegetett róka koma nürnbergi játékszernek kedves családja számára. A gézengúz utoljára be sem fért a fészekbe, a szegény ifjú pár lesoványodott a nagy robotolástól; de már az ő madár-szivébe az volt beoltva, hogy a mi abból a fészekből kikelt, azt föl kell nevelni. FÖ1 is nevelték; kakuk is volt; mit is csinálhattak volna vele ? A kakuk tulajdonságainak legfőbbikét már Aristoteles ismerte és sok helyes és helytelen közt azt is mondja, hogy ifjú korában olyan szép, hogy nevelő anyja saját gyermekeit miatta megveti. Ujabb időben Müller A. azt állította, hogy ittott ráfanyalodik a költésre, a mi azonban nincsen bebizonyítva. A kakuk tojásai aránylag kicsinyek, szinezet szerint változatosak s legtöbbször nehezen fölismer-