Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

A madár „társaságból"

A madár „társaságból." A madarak „társaságát" okvetlenül az éneklők képezik. Szerény külső, kedves alak, játszi elevenségpárosulva az éneklés tehetségével, már magukban véve is szeretetreméltó tulajdonságok, a melyek még fokozódnak, mihelyt azokkal a gondosan készített piczi fészkekkel is megismerkedünk, melyekben a hűséges, megható madárszeretet kis pelyheseit neveli. S még e szeretetnél is meghatóbb az éneklőmadár szemének pillantása; mihelyt e szemet ismerjük : kifejezi, hogy szeret, búsul, haragszik, örül, tréfál; kifejez mindent. A legmeghatóbb vonás pedig mindenesetre a szülők féltő szeretete. Szembeszáll az a kúszó kígyóval, a nyesttel, a karvalylyal, mindennel, s valóban hősies az önfeláldozásig. Egyedüli védelme a mesésig érő találékonyság, a melylyel a kis fészket építgeti és rejtegeti. Ezer módot alkalmaz, hogy a környezet színét s egyéb természetét utánozhassa, hogy így is elrejthesse ; az elhelyezésben igen gyakran még számítást is vehetünk észre: ha némelyik ölbe rakott fába építi kicsiny lakát, a macskára és nyestre számít, hogy az előbbi be ne nyúlhasson, az utóbbi be ne csúszhasson. Szóval: mindent elkövet, a mit csak madáreszével kigondolhat Sok az ellensége s ismeri egytől-egyig. A mi barázdabillegető párunk ifjú pár; nem nagyon tapasztalt s így bizony nem épen valami geniálisan alkalmazta fészkét a vágás ölfa rakásába ; 4*