Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Adriai képek. - V. A tenger szinén

— .22 — félkört alakít s minthogy vasárnap volt, a hajó érkezése pedig itt a „nagy események" sorába tartozik, a molo tele volt néppel, mely a molo fala szerint szépen sorakozva, egytől egyig arczczal állott felénk. És milyen nép ez! Csupa erőteljes, sőt hatalmas alak, emelvea szinekbeng-azdag, szabásés viselés szerint sajátságos népviselet által. Főleg a nők, azok pompásak voltak. Csupa szép arcz, szép termet, s a mi leginkább meglepett, — s valóban ritka is e barna népfajú vidékeken — a legtöbbje szőke volt. A hajfonat vörös szalaggal átfonva, körülfogva a homlokot és a halántékokat, a fejtetőre egy hófehér kendő volt vetve, úgy, hogy a hajdísz szabadon marad, a nyak, a mell megrakva gyöngysorokkal, arany, ezüst pénzekkel ; a kötények, szoknyák, a vörös, sárga, kék színektől csak úgy rikítottak, s a lábak mokaszinszerű, a lábfej táján finom mesterséges kötésű czipőkben nyugodtak; és minden csak úgy ragyogott a tisztaságtól. Ehhez járult a turbános férfisereg kékben, vörös övvel, gazdag aranyhímzéssel és részben ezüstveretü fegyverzettel. Valóban pompás egy kép volt ez s roppantul kirívó abból a keretből, melyet a természet körülötte alkotott, mert ez ismét oly köves tájék, s ridegségén keveset enyhít az ódon város pompás, egészen márványból épített régi székesegyházával, mert a hegyoldalba kapaszkodó, festetlen, meszeletlen falak szinte beléenyésznek a sziklás környezet alapszínébe. Sebenico népének szépsége a dalmát speczialitások közé tartozik s vidékszerte híres. És valóban addig, a míg a czivilizáczió kérdését nem vetjük fel, a dalmát népben csak gyönyörködhetünk, mert viseletében, megjelenésében kiválóan festői.