Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Adriai képek. - V. A tenger szinén

— 18 — szerű épületben a szurtos helyiség, benne a tekeasztal — ime a három vesszekedő elem. A medenczékbe felfogott esővíz itt ivóvíz, s fel kell ereszteni valamivel, hogy élvezhető legyen. Czitromlé, czukor, vagy valami befőtt — meggy vagy málna — a rendes járulékok; az utóbbiakból készült keverék a rendes ital s „marena" a neve A felszolgáló pinczér egyszersmind főző is, ki minden adag fekete kávét egy rézkatlanban külön felforral, amúgy törökösen, s minthogy szénnel tüzel, meglehetős kovácsinas-külsővel ékeskedik. Játékos mindig akad; a „nobilitás" jellege itt sem tagadja meg magát. Az egyik csoport kártyázik, a másik sakkoz, a harmadik tekézik, s ez mind a taglejtés és szóváltás amaz olasz élénkségével foly, mely a csendesebb természetű idegent meglepi. Megkisértettem a szabadba kivergődni, de hiába, mert bármerre indul az ember, erődítéshez jut, a hol a sárgafekete őrház lakója figyelmezteti az ország kabátjában szorongó „bajtársát", hogy jó lesz ki nem menni, mert az erődökön kívül bizonyosan megesik, hogy valamely szikla felől egy hivatlan morlákgolyó látogatást tesz a császár posztójánál s befúródik abba is, a ki a posztót —- akár önkénytesen, akár per muszáj — viseli. Le kellett mondanom arról, hogy Zára szárazföldi környékét bejárjam, s így pihenőm a mólón telt le, néztem a habok játékát, a napsugár villanásait, a hajósnép nyüzsgő életét. Bevártam minden nap az alkonyt, hogy gyönyörködhessem a fény elhalásában, a szigetek és Skogliók lassú eltűnésében. " V. A tenger szinén. Egy ragyogó szép reggelen rákerültem egy adriai hattyú hátára," azaz hogy a „Minerva" Lloydgözhajó fedélzetére, a szó szoros értelmében a fedélzetre, mert akkor minden katonai rangot még a borjúban hordoztam volt, épen úgy, mint a franczia.