Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Adriai képek. - II. Az adriai néptypus

— 10 — De az ember, mihelyt a gyomra van fenyegetve, leleményes szokott lenni; itt is az. A községek házai, voltaképen a házak, a melyek egy községet alkotnak szétszórtan épülnek; az ember kevésbbé társas lény, mert a szükség rászorítja arra, hogy viskóját oda építse, ahol a földből kicsikarhatja valahogyan a táplálékot. A juh e szende állat, melynek minden testrésze és szerve felhasználható, e tájakon igen fontos, sőt a legfontosabb gazdasági tárgy, mert csak a juh csülkéi valók arra, hogy e szakadozott, köves talajon biztosan mozogjanak; szája is úgy van alkotva, hogy a legrövidebb füvecskét legelhesse; győzős a járásban és a kapaszkodásban s épen azért képes is nagy terültekről a kevés táplálékot összeszerezni. A mezőgazdaság épen sajátságos. A Karszt területben bőven vannak azok a tölcséralakú mélyedések, a melyekbe helyen-közon vizek szakadnak, hogy eltűnjenek, s néha nagy távolságban ismét napfényre kerüljenek. E tölcsérek közül a szárazok adják a mezőt és a kertet! A föld, a mely e természetes gödrök alján egy hitvány vegetácziót táplál, a szó szoros értelmé ben kézzel van összahordva, s így szaporíttatik még mai napság is! Ezt kapálja és veti be a gazda a legnélkülőzhetetlenebb veteményekkel; és az már azután híres egy gazda, kinek annyi a gödre, hogy egy kis gabonanemüt is termeszthet. Helyen-közön, a hol gödrök nincsenek, a lejtőhöz száraz kőfalat ragaszt, s az így nyert félsánczba hordja Össze a földet. Itt azután minden gond a fal jókarban való tartására fordíttatik, nehogy az első sebesebb eső szertemossa az egész gazdaságot, mely csak amúgy csusszanósan fekszik a kopár sziklatalajon. A jobb tájakról jövő idegenre nézve ez szinte kínos látvány. Az utazás is sok lemondáshoz van kötve, mert az étlap mindig egyforma : sült juh-hús, hidegen s azon módon fagygyústúl, mindenestül. A juhot egészen tűzik a nyársra, egy jókora dorongra;