Herman Ottó: Úti rajzok és természeti képek / sajtó alá rendezte Révy Ferencz. Budapest, Méhner Vilmos, [1894]. / Sz.Zs. 1477

Adriai képek. - I. A tenger

— 3 — is, s rakja le alapjait annak a csodálatos nyelvnek, a melyet a Középtenger medenczéje szélén a forgalom, a közlekedés fejtett ki: a frank nyelvnek, melybe minden kereskedő nép nyelvének valami részlete bejutott. Ez a czélszerűség nyelve, mely nem törődik a mondandók formaszépségével, grammatikájával, mert csak azt akarja, hogy bármely nemzet hajósa, kufárja megértse. Kezdődik az „Osteria" (kisebb vendéglő) élet, hol a „signor padrone" egész készüléke abból áll, hogy egy fazéknyi, tedd-ide, tedd-oda cserépkályhácskában széntüzet gerjeszt, s minden megrendelt ételt azon módon a vendég szemeláttára egy lapos lepénysütőn elkészít. Apróbb vaskatlanokban főzi a kávét, s minthogy folyvást szénnel érintkezik, inkább gyomor kovácsának, mint egyébnek nevezhető. Legérdekesebb a halsütés. E végre egy ritka rostot helyez a kis szénkályha szájára, sorba reárakja a halakat, megsózza, faolajjal keni meg, egy kicsit megforgatja, s megvan. Nos még a kenyér! „hiszen — mondják — fehérnek fehér volt, de olyan szíjas, mint valami bőr és elsírta magát a kés, míg ketté vágta azt a czipófélét." De a parton fölhalmozott narancs, czitrom, friss füge, friss és aszú szőllő, szóval a gyümölcs- és a halas-piacz csodadolgai békéltető hatást gyakoroltak a duzzogókra. Engem felvillanyoztak. Engem az élet érdekelt, társaimat, jámbor falusi fiúkat, a tárgyak kápráztatták. „De már ki is hitte volna, hogy még ekkora rák is létezzék, mint egy-egy verőmalacz (ez a homár, mely néha 4—5 kilo súlyú példányokban kerül a piaczra), hiszen egyetlen egy ollójából annyi hús telik, mint húsz-harmincz magyar rákból." Az egyik fiú, kinek faluja patak mellett szerénykedik, ki tehát a fontnyi keszegét már megbámulta, hitetlenül rázta a fejét a czápa láttára, melyet ott font számra felmértek a szegényebb sorsú népségnek, s mikor már egy mázsáját kivágták, hát még 2*