Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XII. Skócziai vadászatok

ez az oka elkorcsosodásuknak; többnyire kisebb falkában láthatók, csak hajtóvadászatok alkal­mával egyesülnek impozáns, százakra menő csordákká. Azonban leginkább cserkészve va­dásszák. Őzek az alacsony „cover"-ekben s apróbb erdőcskékben meglehetős mennyiségben találha­tók, rendszerint hajtóvadászatok alkalmával a többi vaddal vegyest ejtik el őket. Süketfajd nem nagyon bőven fordul elő, ellenben nyírfajd nagy számmal, s ez nem az alpokon és magasabb hegységekben tanyázik, mint nálunk, hanem a síkságon s nem is annyira félénk. Hányszor láttam én tuczatszámra kakaso­kat a réteken, az országúttól nem messze táplá­lékukat keresve, melyek még akkor sem ipar­kodtak a közeli erdőbe menekülni, midőn mel­lettök elhajtottam. Süket- és nyírfajdot csaknem sohasem lőnek dürgés közben, hanem a többi vaddal, hajtó­vadászatokon őszszel, utóbbiakat kutya előtt is. Vadászata jó ebbel a ritkás, harasztos skót erdők­ben s a lápos fensíkokon kitűnő mulatság, noha ez, a mi dürgéskor való vadászatunkkal — midőn üvöltő északi szél mellett, mély hóban, őOOOIábnyira a tenger fölött két óra hosszat nyugodtan ülünk — nem hasonlítható össze. Itt a keservesen kiérde­melt zsákmány, mint pompás jutalom, sokkal nagyobb örömöt okoz. A skót hófajd (Lagopus scoticus) tulajdon­képpen csak az égalj által előidézett változványa a mocsári hófajdnak; nagy mennyiségben tar­tózkodik a lápos, szirtes haraszttal sűrűen benőtt — 93 -

Next

/
Thumbnails
Contents