Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

VIII. Első lövésem medvére

Sokáig kecsegtettem még magamat ama reménynyel, hogy a medve vissza fog térni; de felhagytam azzal még napfelkelte előtt, miután a szél nem akart lecsendesülni. Az azután követ­kező éjet az ágyban kellett töltenem, új erőt merítendő, miután újra értesítést kaptam, hogy egy másik földön két medve jelenkezett. Ezekre nézve azonban más tervet szőttem. Egy a zabföld szélén álló fának két ága közé néhány deszkát tétettem s oda ültem föl. Ezúttal, alighogy elsötétedett, már hallottam a maczkó neszét; egyre közelebbről hangzottak nehéz léptei. Hatalmas ficzkónak kell lennie, gondolám, s kezem ügyébe vettem a fegyveremet. A hold éppen fölkelt, úgy, hogy jó lövésre lehetett számítani. Sajnos, másképp kellett a dolognak történnie. A medve egészen közelébe jött fámnak; több ízben hangos lélegzettel szimatolt, de az erdőből sehogy sem akart kimozdulni. Előttem volt az egész zabföld, csupán egy kis darab volt mö­göttem, sajnos, a hold által meg nem világítva — s a ravasz bundás, hosszas tétovázás után, épp ezt a helyet kereste ki magának lakomá­zásra. Bármennyire erőltettem is a szememet, a sötétben még az állat körvonalait sem vehettem ki. Borzasztóan fázva — a fagypont alatt néhány foknyi hidegben - türelmesen kellett kitartanom magas leshelyemen; nesztelen alácsúszásra gon­dolni sem lehetett, a medvét a legcsekélyebb zaj is tovariasztotta volna. Csupán egyetlen remény táplált még, neve­zetesen, hogy a medve, jó étvágyától ösztönöz­- 68 - 8*

Next

/
Thumbnails
Contents