Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

VI. Brazíliai vadászatok

hasztalan kísérlet után egyik négerünk a mély, ragadós iszapon átgázol egy mangrove-fáig s e köré kötelet csavarva, vegre sikerült a csónakot felhúzni, s mélyebb vízbe érve minden baj nélkül hazavergődni. Még néhány igen érdekes vadászatunk volt, a Petropolis nevű gyönyörű nyári kirándulóhelyen, melyet németek alapítottak, de a mely mostan majdnem egészen elpusztult. Előbb tapirokra, vagy, a mint a bennlakók nevezik, Antá-kra (Tapirus terrestris) vadásztunk. E hatalmas állatok a Petropolist környékező magasabb hegyeken gyakoriak, de vadászatuk, a megközelíthetlen őserdei sűrűségek miatt, igen-igen fáradságos. Rendszerint ebekkel szokás a tapirt vadászni és pedig ilyformán: az ebeket egy négerfiú valamelyik hegyen, melyen tapirokat gyanítanak, elereszti. Ha már most ezek vadra találnak, akkor hangos csaholással a völgy felé hajtják. A vadászoknak úgy kell felállniok, hogy az ebeket hallhassák, s mihelyt a hajtásról értesülnek, a hang után kell indulniok. Miután pedig a hajtott tapir mindig víz felé törekszik, mert vízben könnyebben lerázhatja a kutyákat, ez okból ajánlatos mindig a patakok közelében - melyek minden hajlatban csörgedeznek - foglalni állást. Ha a vadász egyedül van, akkor a dolog kissé bajosabb, mert sohasem lehet pontosan tudni, melyik patakot fogja az állat felkeresni. Akkor legczélszerűbb, lehető gyorsan az ebek irányát követni, akkor van kilátás arra, hogy a vadász még jókor eléri a helyet, hol a tapir, - 50 - 4*