Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

VI. Brazíliai vadászatok

gerről két csónakot felhúzattunk, fegyvereinket és a vadászati szerelékeket beleraktuk, azután szépen lefelé csúsztunk az apadó vízzel és iszappal a tenger felé! A négerek egyike azzal lett megbízva, hogy négy kis ebével, melyek elfajzott stájer vadászebekhez hasonlítottak, a partokat nyomozza; s nemsokára megütötte fülünket a kis falka csaholása. Egy erős vaddisznót hajtottak föl. Most már evezőseink ügyességétől függött, hogy lövéshez jutunk-e, vagy sem. Ezeknek ugyanis mindig úgy kellett iparkodniok, hogy a csónakot arra irányozzák, a merre az ebek voltak, vagy a hol a disznót gyanították. A partról nem igen lehetett erről értesítést adni, mert az igen meredek volt és sűrű növényzettel borítva. Mihelyt a disznó látja, hogy az ebek sarkában járnak, beleveti magát a vízbe s azonnal lemerül. Szükséges tehát, hogy a vadász ekkor lőtávolságban legyen, hogy ugrása közben vehesse czélba: a mi nem könnyű dolog. Négereink igen tapasztalt vadászok lévén, csónakunkat vagy 30 lépésnyire hozták egy sűrű mangrove-bokor elé, melyben, állításuk szerint, a disznó elrejtőzött. S csakugyan, alig telt el néhány másodpercz, az érdekes állat fejjel vetette magát a vízbe. Bátyámnak azonban mégis ideje volt egy mesterlövést tenni, mely a disznó lapoczkájába fúródott. Erre eltűnt ugyan a vízbe, de néhány pillanat után ismét felmerült holtan. Egy vén emse volt s a feketék nagy örömmel vették át. - 48 - 4*