Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

V. Vadászatok Ausztráliában

lábain guggolva, első két lábával védekezett, a kutyákat valamiképpen megkapni s megfojtani igyekezvén. Fivérem gyorsan leugrott lováról s a szép állatot egy lövéssel leteríté. A második az én zsákmányom lett. Hosszú farkánál fogva ragadtam meg s egy golyót repítettem agyán keresztül. Ez a legjobb módja megölésüknek; máskülönben oly szilajul ugrálnak ide-oda, hogy a vadászok előbb sebesítenek meg egy kutyát, mint magát a vadat. Azonkívül hátsó lábaik körmével veszedelmesen megsebesíthetnek. Később néhány busmannal egy nagy hajtást rögtönöztünk, a mikor is fivérem, egy angol tiszt és én az erdőszélre állottunk, miközben az egész ugráló csapatot arczvonalunk előtt hagytuk eldefiliroztatni. Szokatlanul gyönyörködtető látvány volt ez; a szegény állatok rémültökben hihetetlen — 3-6 öl hosszú — ugrásokkal menekültek, miközben fiahordó-erszényükből kicsinyeiket elhajigálták. Néhány gyönyörű példányt ejtettünk el részint golyóval, majd futóval is. Tele is lett a kocsink kánguru-farkakkal, — az egyedülivei, a mi rajtuk ehető. A vadászat igen kellemes lett volna, ha a rettenetes hőség nem kínoz. Még az erdő sem nyújtott védelmet az izzó nap elől; a ,,Gumtrees"-ek leveleinek t. i. az a kellemetlen tulajdonságuk van, hogy élükkel fordulván a nap felé, semmi árnyékot nem vetnek. Ennélfogva, a perzselő sugarakat elkerülendő, a törzseket kell fölkeresni, a mi meglehetős nehéz 37 -