Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

IV. Egy „zergevadászat" Owau-szigetén

kednek, hogy vendégek részére is kell helyet fenntartani, — igen jól aludtunk, daczára a mosquitóknak és más férgeknek. Másnap még a tengerparton, később a hegységben is vadásztunk, — de vaddisznókat, a miket mindenekfelett kerestünk, nem találtunk, a borzasztó zaj valószínűleg elriasztotta őket. Vadkecskét sokat láttunk, de nem lehetett lövéshez jutni. Egész vadász-zsákmányunk néhány kacsából, szélkiáltóból s vadtyúkból állott; ez utóbbiak tulajdonképpen házi-tyúkok, de inkább tanyáznak a sziklán és bozóton, mint a baromfiudvarban; ennek megfelelőleg igen jól repülnek s a kutyák előtt úgy felröppennek, mint a fáczánok. Búcsút vettünk tehát házi gazdánktól s nejeitől számtalan „Aloha" kiáltás (a mi magyarul anpyit jelent, hogy „üdvözlöm", „jó napot", „Isten óvja", „ szeretem önt" stb.) és orrdörzsölés mellett, (mely utóbbi czeremónia a csók helyét pótolta az európaiak idejötte előtt) s Honolulu felé tartottunk. Ott egy díszebéd alkalmával, melyet a külügyminiszter, dr. Hutchinson, a szeretetreméltó barna arczszínű Emma királyné tiszteletére rendezett, elég módunk volt ítéletet hozni, hogy a vadászkirándulásunk alkalmával élvezett hawai-i koszt vagy a kanak udvari szakácsának francziásított angol konyhája volt-e rosszabb. Hogy vájjon a tánczművészet jobb lábon áll-e az udvarnál, mint Waimanollában, azt nem ítélhettük meg, mivel éppen az udvari bál estéjén szálltunk hajóra, Uj-Seelandba menendők. - 33 - 4*