Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XVIII. Egy szerencsés vadászati nap

a hajtókat, végre megjelenik szomszédos erdészem és jelenti a szerencsés vadászat eredményét: „Rezső koronaherczeg ő cs. és kir. Fensége egy óriási medvét lőtt!" — kiáltja felém izgatottan. Sietek, a mennyire csak birok és szívemből örülök, midőn 70 lépésnyire az úttól megpillantom a koronaherczeget, a mint egy óriási barna hímmedve előtt áll. Nagynehezen áthatolok a hótömegen, hogy háziúri szerencsekivánatomat nyilvánítsam és az elejtett vad vérébe mártott fenyűgalyat átnyújtsam. A koronaherczeg most elbeszélé nekem, hogy hallotta, mint liheg és bömböl a közeledő medve, hogy nemsokára a tisztáson megjelent és meghőkölt egy pillanatra, melyet ő gyorsan arra használt fel, hogy a medve szeme közé lőjön. Mivel a medve erre hirtelen összerogyott, anélkül, hogy tovább megmozdult volna, ily hirtelen megdermedését kétségbevonta s így biztosság kedvéért még két lövést tett vállapjára. Nemsokára megjöttek az erdészek is, és jelentették, hogy a medve a gaurát mindjárt a hajtás megkezdése után elhagyta, és hogy a nyugati magaslatnak tartva, Schmidt erdész felé közeledett, ki azonban lármájával visszafordulásra készteté, mire a medve nagyon rosszkedvűen és erősen bömbölve, Teleki és Bombelles grófok mellett el, a koronaherczeg felé, tehát éppen az igazi lövésznek tartott. A tót hajtók és az erdőőrök most az erős medvét sok lármával és fáradsággal, nehogy gyönyörű bundája szenvedjen, az útra szállították, - 165 -