Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

II. Vaddisznó-vadászat Franczia- és Magyarországban

hogy néha, a sörtevad föltalálásakor, oly szörnyű „Gligani! Gligani!" kiáltást hallattak, melyre a szomszédos hajtásból bizonyosan valamennyi vad átváltott. Az első vadásznap nagyon szerencsés volt, ámbár a főszolgabíró űr rossz ómennek tekintette, hogy a kocsijának kereke eltört és ő feldőlt. Két disznó, egyike derék agyaras, hat őz, hat róka képezték a terítéket. Balfelől való szomszédom egy erős emsét, a jobboldali pedig az agyarast ejté el. Én nekem Reineke úrral kellett beérnem, melyet abban a pillanatban lőttem, midőn két sörtevad felém váltott; fájdalom, nem haliám a neszöket lövésem előtt! Azzal kecsegtetéin magamat, hogy később jobban kedvez majd a szerencse. A következő két napon ismét néhány sörtés esett, azonkívül sok őz, róka és egy igen szép vadmacska, melynek nem egy őzgida nyomhatta a lelkiismeretét. A negyedik vadásznapon végre nekem kedvezett a szerencse. Már néhány hajtást tettünk, anélkül, hogy a friss nyomon követett sörtevadat megtaláltuk volna, midőn a hajtók várva-várt, szokott ordítása felhangzott. Több darab volt a hajtásban, melyek közül néhány lövés nélkül áttört a hajtőkön, többet pedig a szárnyon hibáztak el. A legtöbb puskás, hogy őzet és rókát is lőhessen, postára töltött, a mi nagyobb távolról a sörtevadnak mit sem ártott. Egy darab maradt a hajtásban, melyet én egészen a szomszédom előtt hallék törtetni;