Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XVII. Izard-vadászat a Pyrenäekben

előttem tátongó keskeny árokba a csapatot, a merre a legjobb kilövést gondoltam. Hallga! Már gördülnek a kavicsok ... ez ismétlődik néhányszor; végül átsurran egy fiatal suta az árkon, majd egy erősebb példány; én lövök, — az tűzben rogy össze, — míg a következő pillanatban balcsövem golyója még egy egyéveset bukfenczeztet a meredek sziklafalon alá, — s mielőtt én még másodszor tölthetnék, a csapat többi tagja máris átvetette magát az árkon s eltűnik a szem elől. Pillanat alatt odaugrom a már kimúlt két vadhoz; az első egy négyéves bak volt, a másik egy suta. Az izardok s a mi zergéink — francziául chamois — egészen határozottan azonosok egymással, ugyanazon testalkattal birnak, ugyanazon kampókkal, teljesen azonos szokásokkal, csak színezetük különbözik kissé, a mit az éghajlat másneműsége okozhat. Kissé vörösebb árnyalatúak, mint a mi zergénk, hasonlók kissé az őzhöz; valamicskével a nyakuk is hosszabb és vaskosabb; minden más tulajdonságaikban, a mint említém, zergénkkel megegyezők. Súlyra nézve azonban sokkal kisebbek, a mi a rossz legelőnek s az örökös üldözésnek tulajdonítható; csak a legmagasabb, megközelíthetlen sziklaormokon és hómezőkön találnak nyugodalmat az emberek üldözése elől e szegény állatok. Az elesett izardokat tehát mihamar kizsigerelték, négy lábukat összekötözték s vezetőim mindegyike egy-egy darabot vett a hátára, aként, - 158 -