Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XV. Vadászatok Spanyolországban

cséré a flamingó nem oly félénk, mint legtöbb madár, hogy azonnal riasztva riad és menekül, csak valamivel továbbhúzódik, nehogy kedvencz foglalkozását, a halászást, megszakítani legyen kénytelen. Hangosan kelepelve tánczolgatnak, vagy lassan és méltóságosan lépdelve büszkélkednek ide-oda, nem is oly távol tőlünk; csak néha figyelik vizsga szemmel a közeledő különös lovakat, melyek közül a Mánuelénak pláne nyolcz lába is van. A mint említém, nem riadnak azonnal és szárnyra nem kelnek, de mégis oly bizalmatlanok, hogy lassan távolodnak az őket aggasztó tárgyaktól. Lassanként megnyugosznak és megszokják lovaink különös magaviseletét. A csapat zöme mindinkább megnyúlik, a bátrabbak visszamaradnak kisebb csoportokba verődve, s többé nem törődnek velünk, nyugodtan halásznak tovább. A kedvező pillanat tehát beköszöntött, hála Istennek! Már másfél óra óta hajladozunk s alig látjuk többé a partokat. Néhány madár már lőtávolban van, de Mánuel biztat, hogy szedjük'még össze erőnket s közeledjünk még jobban, dúsabb zsákmány nyerése reményében. Végre megállt, felhúzza a ravaszt s ránk rivall, hogy szaladjunk elébe a flamingóknak, mert lassan kelnek s így a nagyobb csapathoz közelebb juthatunk. Ebben a pillanatban minden szenvedésünket elfelejtettük ama kép láttára, mely előttünk feltárult, midőn lovaink mögül előléptünk. Vagy ezer flamingó képezett előttünk úgyszólván egy Tirailleur-lánczot, mely a legszebb - 134 -