Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

II. Vaddisznó-vadászat Franczia- és Magyarországban

gek is vannak, melyeken a hajtók nem hatolhatnak át, pedig rendszerint épp ezekben rejtőznek a vaddisznók. Ezeknek a kizaldatására aztán ebek szükségesek. Mi egy kitűnő ebbel rendelkeztünk, mely a sörtéseket rendesen lövésre hozta. Mindjárt az első vadászatnál pompásan viselte magát; erőteljes vad volt egy táblában körülkerítve, a mi a nedves időjárás és a jól látható nyom mellett nagyon könnyű dolog volt. A hajtókat szél mentében állíták föl, mi meg oldalt és szél ellenében foglaltunk helyet. Az első erdőőr a mi kitűnő ebünkkel kissé a hajtók előtt járt s csakhamar hallottuk is kutyánk élénk csaholását. Mindenki keményebben szorította magához fegyverét, sokan előre örvendtek a lövésnek, mások megszeppentek. Ekkor egyszerre megállásra csahol az eb s a hajtás közepén egy lövés történik. Már azt hittük, hogy a hevesvérű erdőőr nem tudta magát visszatartóztatni s a disznót a kutya előtt lelőtte, midőn, a hajtók szörnyű kiabálása mellett, a hajtást folytatni halljuk. A derék kutya fölverte a disznót s az egyik puskás feléterelte, a ki azt két lövéssel le is terítette. Az erdőőr csakugyan rálőtt túlságos buzgalmában a sörtevadra, mert hát három golyót találtak benne. Hatalmas, több mint kétmázsás agyaras volt ez. A következő vadászatok nem voltak ily szerencsések; a szimatok megromlottak, volt mindamellett elégséges szarvas és őz, s számos róka került terítékre. Sörtevad is elegendő számmal 14