Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XV. Vadászatok Spanyolországban

sem volt már itt, valamennyit kipusztították a csalogatóval. Néhány nap múlva a Dehessa de Corián vadásztunk. Itt lakik egy Mánuel nevezetű öreg vadász, a ki a vadászathoz különösen ért s a vadnak járását és csapáit ösmeri. Patero - szószerint kacsafogó — és két fia, mindegyik a maga nyúzott gebéjén várt minket a vadászat színhelyén néhány csendőrrel, kik mindig czirkálnak e bizonytalan vidéken. Előbbiek fekete spanyol kalapot, rövid zekét és az idevaló vadászatokon általánosan viselni szokott bőrkötényt viseltek, mely a lábszárat és térdet nedvesség és tüske ellen védi. Elindultunk velük tehát a Quadalquivirnek egyik nem messze fekvő ágához, a hol néhány pompás darut pillantottunk meg; miután a becserkészésükről szó sem lehetett, azért annyira, a mennyire csak jól lehetett, elálltuk s megkisérlettük az érdekes madarakat felénk meghajtatni. Csakugyan szárnyra kapván, gyönyörűen kezdtek felénk vonulni, de szenvedélyes vadásztársunk egy elhamarkodott lövése örökre eltérítette őket láthatárunkból. Tovább menve, mocsárszalonkát kerestünk a vízárkokban, anélkül, hogy találtunk volna; a midőn Mánuel egy csapat törpe túzokot fedezett fel egy magasabban fekvő, buja tenyészettel pompázó mezőn. Az árkokban bujkálva, sikerült őket három oldalról körülfogni. Patero a negyedik oldal felől hajtotta őket mi felénk. Midőn szárnyra kaptak, felém vonultak, egyre rálőttem, mire Mánuel felé - 127 --