Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIV. Tigrisvadászat Keletindiában

denkinek a magával vitt kötéllel kellett odaerősítenie s úgy helyezkednie el ott fent, a hogy tudott. Oldalvástlőni, vagy megfordulva éppen nem lehetett; biztosan csakis egyenesen előre lőhettünk, ha a gyönge fa a legcsekélyebb szél által ingásba nem jött. E helyzetben kell, gyakran 2 — 3 óráig, a legnagyobb csöndben s a legtikkasztóbb napon 60" hőségben ülni; létra nélkül lemenni nem lehetett s ezekből csak egyetlenegy példány volt, mely a legutóbb helyet foglalt puskásnál maradt. Elképzelhető tehát, ha én a tigrisvadászatot nem számítom a legkényelmesebb mulatságok közé. — Miért kell nekem oda fölmásznom ? — kérdém B. ezredestől, — azért-e, hogy a tigristől biztosságban lehessek? — Oh, nem, — viszonzá ő; — a tigris gyöngyén lehozza önt onnan felülről, ha neki ügy tetszik. Az egész csak azért van, hogy a fűbe lehessen látni; mert ha mélyebben áll ön, éppen semmit sem lát. Kapcsolatban ezzel, meg kell említenem, hogy a tigris, ha még emberhúst ném ízlelt s még nem „men-eater", rendesen fut az ember elől. Csak megsebzetten válik rendkívül veszélyessé. Nemrég történt, hogy egy megsebzett tigris egy tisztet meglehetős magas üléséből egy ugrással lerántott s B. ezredest, ki már vagy 80 tigrist ejtett el, szintén egy sebzett tigris ragadta meg és czipelte néhány lépésnyire; mutatta is nekünk nyakán és karján az éles tigrisfogak mély nyomait. - 113 12*