Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIV. Tigrisvadászat Keletindiában

volt egy konyha- és egy ebédlő-helyiséget magában foglaló külön két sátrunk is. A hajtók, körülbelül kétszázan voltak, a szomszéd falvakból kirendelt emberek, kik feleségeikkel jöttek s a szabadban tanyáztak táborhelyünk előtt. Miután üdülésül megfiirdöttünk, a társaság a pompásan berendezett ebédlő-sátorba gyűlt össze étkezni. Az ebédet indiai szakács készítette s valóban semmivel, sem volt rosszabb, mint Európa legelső vendéglőiben szokott lenni. Itt alkalmunk nyilt a társaság fölött szemlét tartani. Először kell említenem, — oly országban, a hol az ember eleped a szomj miatt, — a legszeretetreméltóbb embert, a mi derék élelmezési mesterünket, ki egyúttal az italokra is felügyelt: Mr. Le M., a „Central-Indian-Railway" vasút igazgatóját; aztán a vadászat rendező- és vezetőjét, Depty Comsr. Capt. P., harmadszor Capt S., a kerületi rendőrfőnök, egyszersmind a társaság mulattató, víg bajtársa; negyedszer B. ezredes, a mi kedves, hű kísérőnk Indián keresztül; ötödször a fáradhatatlan botanikus és útitárs, tengerészeti törzstiszt dr. W., hatodszor Backmann, a vasút német mérnöke, végül fivérem és én. — Valamennyi tisztességesen hozzálátott az ebédhez, de különösen az italokhoz, — aztán csibukra gyújtva vagy Trichinopolis-szivarokat szíva hallgattuk a chicare-k (vadászok) jelentéseit. Indiának némely részein a tigriseket elefánthátról vadászszák; az elefántok egy vonalban haladnak előre, fölemelt orrmánynyal harsogva be a djunglet; más részeken gyalog vadász- 110 -