Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIV. Tigrisvadászat Keletindiában

tartani. Mennél nagyobb és vénebb az elefánt, annál kiállhatatlanabb az oldalt és előre való, hajószerű ingása; nemsokára meg is bántuk, hogy nem a legkedvesebb kicsiny elefántra kapaszkodtunk föl, melyen fivérem pompásan koczogott előre. A táj nem volt nagyon érdekes, kissé halmos, itt-ott néhány fa vagy nyoma egy szántóföldnek, többnyire azonban, a mostani száraz időben, homok és por; üde zöld fának vagy zöld fűnek legcsekélyebb nyoma sem volt. A láthatáron föltűntek a ,;Satpourra-hill"-ek a „Djungle"-i s azok fölött a Putchmurriehegyek. A nap égető hévvel tűzött alá s mindenki árnyék után sóvárgott, a mi ez évszakban hiú kívánság. Állataink is kezdték érezni a hőséget s a kényelmetlen üléshez járult még az elefántveríték-eső. Ezek ugyanis, mint az ebek, a nyelvökön át transpirálnak, a nedvet azonban mindaddig a szájokban tartják, míg a szükséges mennyiség összegyűl, hogy azt az orrmányon át, hűtőzésül a hátukra fecskendezzék. Néhány meleg zuhany után ki kellett feszítenem esernyőmet ez újmódi eső ellen. A jelenet egyhangúsága mellett némi változatosságot nyújtott a tömérdek antilope, melyet a síkon részint legelészni láttunk, részint pedig villámgyors tovairamodásukban bámulhattunk. Némelyikök oly picziny és oly szelid volt, hogy nem volt kedvünk lelőni; a nagyobbak után pedig hasztalan cserkésztünk, hiányzott - 107