Vadászatok négy világrészben 1887 / Kariudo. 2. bőv. kiad. Jolsva , Fülöp Szász Coburg-Gothai herceg Ő Fensége Erdőigazgatósága, 1910. / Sz.Zs. 1470

XIII. Hiúzok- és hófajdokról

Osztönöztetve a jelentékeny lődíj — 50 forint — elnyerésének reményétől, a bár hegyes-völgyes, de nem túlnehéz terepen sikerült a grófi vadászszemélyzetnek évről-évre hiúzokat fogni és lőni, azonban számuk ösmeretlen. A murányi uradalommal határos liptóújvári kincstári uradalomban, hol a medvetőrök kivetése már évek óta használatban van s az emberek annak kezelésében begyakorolvák, az 1873-ik évben négy (sőt némelyek állítása szerint öt) hiúzt fogtak. A legcsekélyebb eredmény a murányi erdőkben mutatkozott. A szédületes és szakadékos, majdnem megmászhatatlan sziklameredélyekkel megszakított meredek területeken, az aránylag még hiányos erdővéd-személyzet mellett, nagyon bajos volt a vadászat ily ravasz, félénk és folytonosan kóborgó vadra. A medvetőr kivetése pedig sohasem volt szabad, mert a vadászat e neme a medvével szemben nem nagyon lovagias. így aztán tisztán a véletlen műve volt, ha az 1873-ról 1874-re forduló télen a murányi uradalomban két hiúz esett zsákmányul, éspedig két teljesen hívatlan vadász által. Az elsőt 1873ban a helpai pagonyban egy juhász ejtette el. A hiúz, állítólag, világos nappal a juhok téli szállására beszökvén, ott 5 — 6 juhászkutya lefülelte s a juhász agyonverte. Minthogy azonban e juhász ismeretes orvvadász és nagyon jó lövő, az ő előadása meglehetősen valószínűtlennek látszik s inkább sejthető az, hogy ő a hiúzt megleste s valamely fáról lőtte le. - 101..-