Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

4. Vizslászat. - XVI. Néhány szó a nyilvános vizslaversenyekről

XVIII. Néhány szó a nyilvános vizslaversenyekről. A „Hunde-Sport" szerkesztője azon megtisztelő kérést intézte hozzám: „irnék lapjába a vizslaversenyekről, mivel az érdekeltség — valószínűleg a dolog nem alapos ismerete miatt — ezek iránt csekély s azt hiszi, hogy kérését teljesítve, a német sportvilágot lekötelezném". Szívesen teljesítettem kívánságát a következő czikkben : A fentebbi théma fölött elágazóak a vélemények s ezen intézmény vagy félreértetik, vagy helytelenül alkalmaztatik. Sőt némi jel arra is mutat, hogy vannak, kik azt compromittálni szeretnék, igv szólván : „az egész vakulj magyar s nem kell csak némi fogás, hogy valaki azon győzhessen. Ugyanazért nincs se gyakorlati haszna, se eredménye." Mielőtt ezen, valóban otromba nézetet czáfolnók, legyen szabad elmondanunk: mi az, mit a vizslától észszerüleg követelnünk szabad ? A válasz egyszerű. A vizsla az apró vadra való vadászás segédeszköze. Feladata: orra segélyével az ide tartozó vadakra bennünket reá vezetni. Mindenekelőtt értenie kell azt, hogy a fütty figyelmének igénybe vételére való s neki ennek föltétlenül engedelmeskednie kell. Erre rögtön gazdájára kell néznie, hogy láthassa, mit kiván ez tőle? A vezényszavakat (mennél kevesebb, annál jobb) értenie kell s ezeknek s a kézintéseknek, melyekkel elkerülhető az oly undelicát lárma, vakon kell engedelmeskednie. Hátra parancsoltatva, ott kell maradnia, mig mást nem rendelünk neki. Keresés közben füttyre s intésre az irányt meg kell változtatnia. Minden, bármily terepet gondosan át kell kutatnia. Karfelemelésre össze kell rogynia bárhol legyen