Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - VI. Kárpátalji vadászatok

59 mi okon ? egygyel nem sikerült. Végre meghozattam ezt. Egy szombati napon tavaly kimentem a fürdő melletti Losziba. Egy szép helyen, kiszúrva kótámat, elkezdem fúni. S alig szólt a síp, gyanús lopakodó csoszogást hallok — s kibukkan egy ránczos képű tót anyóka, ki ott száraz galyat szedve, e szokatlan hang után indult kíváncsiságból. Én persze összepakolva mentem haza. Másnap a fürdőközönség misére ment, hol nekem — eretneknek — nem volt mit keresnem. Mentem tehát át a falun a Kovacsovába. De a falu végén találkozom a teljes ornátusban már a miséről jövő igen kedves Frank piarista atyával. No, gondolám, lesz most meleg. Azonban a páter megfenyegetve mondja: „Ne féljen, nem a pap jön, csak Frank". Ily könnyen szabadúlva mentem tovább a természet nagy dómjába, a fenyvesbe, mert reám legalább ez mindig ezt a benyomást teszi. De azért, ha nem is zudúlt reám a jó Frank átka — szerencsém nem volt A Kovacsovában megfúvom sípomat. „Czupp-czupp" — hallom s hátam mögül 40 lépésnyire a tisztáson megáll — egy suta. Átmegyek a Babába. Ismét suta ugrik. Kedvetlenül csapom puskámat vállamra, s megyek haza. Délután mondom Havass Imre barátomnak: „menjünk a Losziba bakot csalni." „Teddbolonddáa kitakarsz, nem ér az semmit, nem megyek". „Dehogy nem ér —- jer legalább kedvemért." „Azért már a pokolba is" — s elindúltunk. Egy szép, alkalmas helyen elhelyezkedünk háttal egymáshoz. Én felszúrom kótámat s sípolok. Alig fúvóm, szólt Imre: „Hagyj föl vele, már látom a bakot, jön". Én elég ügyetlen vagyok felhagyni, s ime a bak azonnal leczövekelve megáll. Imre a 140 lépésre álló bakra rálő s daczára jó lövési képességének, elhibázza. „Menjünk utána" — mondá. „Hová gondolsz? Én igazán nem tudom, mit véljek azon ministerről, ki téged kir. ügyésznek tett?" „No barátom, csak menjünk, jön az százszor is, már most én mondom e veszett szerszámra." Elindulunk tehát. Mintegy ezer lépésre helyet foglalunk. Most én arra, merre a bak ment, kérdezve Imrét: „De hát hogy ösmered meg, hogy ugyanazon bak volt-é?"