Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

2. Vadászat. - III. Tátrafüredi karczolatok

43 s mögötte egy, mintegy 1500' mélységbe zuhanó egyenes sziklafal, melynek élére állva, a még akkor meg volt óriás czirbolyák a völgy fenekén törpefenyünek látszottak; ezen aethericus légben, közelebb az Istenséghez 7000' magasban, dobogó szívvel vártam a történendőket A nap gyönyörűen sütött; de mi ez ? egyszerre post Phoebum nubila! a hömpölygő köd kezdi nagy reményeimet tönkre tenni. — Alig hogy helyemen valék, mig Blásy bácsi s egy vadász másznak feljebb — a mint Blásy bácsi eláll s én mindig feszülve a hajtás irányában figyelek: halk pisszenést hallok Blásy bácsi felől. Én nem látok semmit, csak izgatottságom nő pillanatról pillanatra, midőn kőgördülést hallok, a hátam mögött ama bizonyos prüsszenés-szerü füttyöt, mely a felmenő vadász által felvert s mellettem villámgyorsan tovasikló zergétől eredt. Oda már nem volt időm lőnöm. Fel a sziklára, s midőn zergém ezt megkerüli, mintegy 60 lépésre eldördül fegyverem s zergém hanyatthomlok zuhan, de csak azért, hogy másik pillanatban lábrakapva, tovairamodjék. Én erre izgatottságomban talán a szalóki csúcsra lövök, mig a bak folyton tőlem Blásy bácsi irányában rohan. Az alattam álló Mehnersdorfer úr mintegy 400 lépésről két fegyvert süt el a tőlem is tovarohanó zergére. En boszuságomban éppen kedves Kirneremet akarom a zergének felé sem nézve ütni, midőn Blásy bácsi kiált: „Mindjárt vége!" — én erre felpillantok s látom, a mint bakom mintegy 500 lépésnyire egy sziklafalra ugrik és azon menten összerogyik. Odamenve megmértem e falat — éppen két öl magas volt. Ezt csak azért hozom fel, hogy kimutassam: mily óriási élet- s izomerő van a zergében. Az magas lapoczlövést kapva, még elég erővel bírt 500 lépésre rohanni s ott közvetlen kimúlása előtt egy két öl magas sziklafalra felugrani. A bak tehát meg volt. De e szerencse mellett óriás pechem is kitűnt később. Ugyanis a hajtók előtt 26 darab zerge volt; de ezek éppen szemben lévén a Méhnersdorfer úr állásával egv völgyben, ennek durrogtatására világúl mentek. Furcsa az emberi természet. Jószivü embernek tartom magamat s mégis egy évvel később, hallva, hogy Méhnersdorfer urat egy maczkó - bár nem veszélyesen megfrizirozta ; eszembe jutván a fentebbi accidens — első pillanatban csaknem örültem.