Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435
2. Vadászat. - III. Tátrafüredi karczolatok
39 örülnek — a touristáknak is elragadó látvány imitt-amott vidám szökelléseikben gyönyörködhetni. Blásy bácsi emléke e részben is ércznél állandóbban lett a Kárpátok évkönyveiben megörökítve. Nála nélkül ma már aligha olvasnánk a kárpáti zergevadászatokról. Nagy szive egész mélyével csüggött ő kedves hegyein. S ha tapasztalatainak kifogyhatlan kincsei a szótalan embernek végre megnyíltak, felragyogott szép kék szeme s az öreg ember ifjú hévvel beszélt s adta közre mindazt az ő szokott egyszerű, de a természet hánál szokásos kellemes modorával, a mi fájdalom! vele együtt mind a sirba ment. A férfi s a vadász csodálatos vegyüléke volt ő. Soha még csak azt sem birtam belőle kivenni: hány zergét lőtt? Csak annyit mondott: „nem keveset, s meg k evesebbet hibáztam el, mert a felséges vadra világba puffogtatni nem szabad, de számot ne kérdezzen tőlem. Ha megmondanám, az eg} rik gúnyosan nevetne: csak anm it annyi év alatt; a másik azt mondaná, vagy legalább gondolná: no, az öreg most nagyot hazudott". Valóban ez magában elég jellemző. Szeretném, ha tollam röpte megbírná, apotheósist irni felejthetlen barátom emlékére. Igy azonban nem megy. Korunk a gőz s telefon kora. Azon járunk, ezen beszélünk s annak villámgyorsaságával élünk is. De azután az élet kaleido-, avagy még gyakrabban kakcskopja is oly gyorsasággal forog, s az emberek a mint élnek, ugy felejtenek is. En nem vagyok a kordivatok fia. S ennek folytán örök hálával eltelve álljanak e sorok mint emléke föltartói, legalább addig s egyáltalán ugy, ha s mig ezeket valaki elolvasásra méltatja. Az ő szokott practicus eszméje volt az, s e részben azután követték mások is, hogy kerülőkül s vadóvókul éppen a legveszélyesebb vadorvokat fogadta fel jó díjazással, a menynyit azok alig szereztek addig. A rendes vadászatoknál azután megengedte nekik a fegyvert, hogy vadászszenvedélyüket tisztességes módon kielégíthessék. Ezek azután tőle való félelmükben, nehogy jó fizetésüket elveszítsék, nem orvvadászkodtak többé, másokat pedig irigységből sem engedtek ugy cselekedni s rendkívüli erélylyel védték a pusztuló vadat. 1886-ban én is láttam Lucsivnán a hírhedt Jonekot, ki mint 86 éves ember egy lengyel társaságot kalauzolt a hegyekben s bűn1 ánólag emlékezett meg korábbi vadpusztitásairól.
