Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435
2. Vadászat. - III. Tátrafüredi karczolatok
Az üzekedés őszszel kezdődik, a midőn ugyancsak vig élet áll elő s a szerencsés szemlélő órákig gyönyörködhetik a pajzán játékban s a nem annyira veszélyes, mint heves viadalokban. Hajlamuk inkább békés, mint veszekedő, bár állítják, hogy az idegen területre átváltok, ha nem is életbe kerülő, de mindig erélyes támadásra számithatnak. Ugy látszik, hogy az enyém-tied kérdése náluk is megvan, s hogy a communismus ott is utópia. Husz hétre a nőstény rendesen egy gidát ellik, Brehm szerint nagy ritkán kettőt. Tátrai öreg vadászok soha sem láttak egy anyával kettőt. És nekem közelebb látszik ezek állítása állani a valóhoz s a természet bölcs előrelátóságához, mivel, ha a fajfeltartás ösztöne meg is kívánja a szaporodást okvetlen, tekintve a zerge fáradságos életét, két gida kihordásával nem igen terheli a nőstény ugy is nagyon igénybe vett erejét. Valószínűnek tartom, hogy a Brehm által emiitett ritka eseteknél az egyik adoptált árva volt. A kis gida már pár óra múlva vigan követi az anyját, mely rendkívüli gonddal óvja, ápolja s tanítgatja kicsinyét. A gyönyörű, bár vastag lábai miatt kissé esetlen gida viszont — mondja szépen Brehm — szeretetteljes édelgéssel viszonozza az édesanyai gondot annyira, hogy lelőtt anyját semmi áron sem hagyja el s fájdalmas bégetés közt magát meghagyja ennél fogni; pedig a vér iránti ellenszenve oly nagy, hogy csupán sebzett anyját kerüli. Szép látványnak mondják, midőn az anya félénk kicsinyét veszedelmesebb helyek megmászására tanítja. Eleinte megmutogatja a kellő szökéseket, a tanfolyam a mekegés sokat mondó nyelvén folyván. Végre az anya felszökik. A kis bamba próbálkozik, de még nem megy. Ekkor az anya eltűnik a túloldalon. Végre sok sikertelen kísérlet után felszökik a gida; de már most ismét leugrani nincs bátorsága. Ekkor az anya ugrik hozzá s rögtön le azon az oldalon, melyen a gida már fölment. A kicsi — talán már az éhség által is hajtva — végre lemegy s ezzel megtanult mindent, a mire szüksége van, csupán az egészen veszedelmes helyeken van uj leczkére szükség, különbül teljesen kész hegymászó. Vándorlásaiknál mindig egy öreg nőstény vezet. Utána
