Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

1. Vadászati törvényhozás. - I. A vadászati törvény revisiójához

23 ebben, a hat forintos jegy tetemesen többet hajt be, mint a 12 frtos. Ha pedig mindezt kérlelhetlenül végre nem hajtják, ugv a 12 frt fogyó holdja is teljesen elfogy, vagy ha nem egészen is, bizonyosan nem menti meg sem a jövedelmet, sem a vadat, sem az ethicai czélt. A mi a sáison-jegyeket illeti, sem igen birok magamnak oly t. Házat gondolni, a mely bármily tiszteletreméltó osztályok számára e téren kedvezményeket adjon. Egyszer, s nagyon helyesen, történt ilyen a virilista-intézménynél, s méltóztassék visszaemlékezni, pedig a magyar államiság érdekében történt, mily orkán zúgott fel ellene talmidemokratáink részéről. Különbül is túllőne ez a czélon. Törvénytiszteletem daczára magam felett in similibus másnak jogot nem engedek; de akkor én is s velem együtt az óriás többség, mely csak apró vadra vadászik, saison-jegyet váltanánk, vájjon nem rosszabb lenne-e az a hat forintnál ? Bevallom, hogy e vitánál nehéz az én szerepem kitűnő ellenfelemmel szemben. Mert ha minden nem csal, az egyszerű K. betű alatt országunk első statisticusa rejlik, kinek könnyű laicus számaival elbánni, s azon „vasárnapi puskás", kiben én a vadászok correct prototypjét tisztelem. Engedje meg t. ellenfelem, hogy „nom de plume"-je egy jó s megtörtént adomát juttasson az eszembe. Felejthetlen Tompánk Graefenbergben volt. Történt, hogy egy őrnagy, ki czukorbetegségben szenvedett, felkötötte magát. Ez mal a propos catholicus lévén, a cath. pap nem akarta eltemetni. A fürdői közönség pedig sehogy sem akart belenyugodni, hogy a szegény őrnagy csak „amúgy" dugassék a sánczba. Végre valakinek eszébe jutott, hogy itt van egy magyar kálomista pap, temesse el az. S ugy lőn. Tompa kanyarított oly beszédet, hogy a hallgatóknak elállott szemük, szájok. Egy ott álló germán odafordult Mocsáry Lajoshoz s kérdi: „hát csakugyan Önöknél akad ily okos pap?" „Mit, ilyen" — vág vissza Lajos bácsi — „oly sz . . . r ez, barátom, a ki otthon számba sem jön." Persze e geniális ötletért Tompa szorított vele legmelegebben kezet. Mit akarok én ez anekdotával ? Hát csak azt, hogy én a „vasárnapi puskást" ép oly kitűnő „

Waidmann"-nak tartom,