Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435
4. Vizslászat. - XV. Megjegyzések »a vizslák használhatóságáról fajsajátságaik szerint« czmű czikkre
XV. Megjeg) rzések »a vizslák használhatóságáról fajtulajdonságaik szerint« czimű czikkre. Szalacsy Sándor ur a „Vadászlap" 1886-iki 3-ik számában fennebbi czím alatt alapjában igen fig} relemreméltó czikket irt. Sajnálom, hogy sok olyan állítás is van abban, mit részemről alá nem irhatok, mivel mindkettőnknél hivatottabb birák, az angolok első szaktekintélyeinek ítéletével ellentétben áll, sőt sok olyan is, a mit a legkérlelhetlenebb biró : a tapasztalás ellenkezőleg bizonyít. Senkit sem tartok csalhatlannak — magamat legkevésbbé —, de azok közé sem tartozom, kik előtt nem létezik tekintély, olyan t. i. kinek gyakorlati s elméleti súlyát elösmerte a világ. Igen kétes vállalkozás ilyeneknek súlyát puszta ellenvéleménynyel paralysálni akarni, bár bírjon az illető — készségesen beösmerem — köztünk kimagasló gyakorlati ösmeretekkel. Bevezető sorai arról, mit a vizsláktól követelni kell, tételesen helyesek. S még az is megengedhető — habár vele darázsfészekbe nyúlt —, hol a német vizslákkal szemben csupán az angolokat ösmeri el állandósított fajnak. Nem kicsinylendő azonban azon munka s eredmény, melyet német szomszédjaink — multak bűneit espiálandók — a hosszú s rövidszőrü német vizsla reconstructiójánál máris elértek. Tollában maradt azonban az angolok mellett egy faj, mely immár constans, s viszonyaink között is bizonyosan megfelel: s ez „a griffon", melynél Korthals úrnak vannak halhatlan érdemei. S ha valaki szárazon-vízen egj^aránt használható vizslát akar, ha a stylus s elegántiával nem törődik — minden anglomanségem daczára lelkiösmeretesen ajánlhatom a Kor-