Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

4. Vizslászat. - XIV. Tenyésztési eredmények

118 mindenütt feleslegessé teszi az angolt ? Ezen kérdés szellőztetése messze túlhaladja e röpke sorok czélját. E helyett lássuk mire tanit bennünket Pohl ur ? „Rövid reassumálás után megállapítja az időpontot, miért, s a legkedvezőbb auspiciumok alatt történt meg az angol vizsla invasiója a Continensen. Továbbá, hogy miként képes a betolakodott igényeinknek megfelelni ? Végre, midőn — szerinte — az eredmények hova tovább kedvezőtlenebbek lőnek, mi ennek az oka s kinek róható az hibául föl ? A végeredmény azután az: „segítsetek, ha még egyáltalán birtok, vagy ha nem — félre az idegennel, s éljen a német vizsla." Nemcsak régi barátságunk, de az igazság követeli azon bevallást részünkről, hogy Pohl urat Ítéletében sehol praeoccupátió nem vezeti. Sőt nyíltan bevalljuk, hogy sok mulasztást teljes joggal ostoroz. Még tovább megyünk: ha prámissáit tényékül elfogadhatja valaki; ugy az azokra épített következtetések logicussága ellen sem lehet kifogást tenni. De, minden őszinte tiszteletünk daczára, nyíltan ki kell mondanunk, s ezt bebizonyíthatni is véljük, hogy ezen prämissák nem mindig nyugosznak bebizonyított tényeken, sőt olykor a legjobb esetben legfeljebb plausibilis hagyományokon, mit talán azt menthet némileg, hogy különösen az angol vizslát illetőleg újabb időben divattá vállott szárnyas szavakat oly autoritativus súlylyal röpíteni léggé, hogy valóban mély és criticai Studium kell hozzá, hogy az ezen az úton létrejött dogmákat (?) helyes mértékükre szoríthassuk vissza. Mennyire fog ez gyönge tollúnknak sikerülni ? azt elbírálni legkevésbé vagyunk hivatva. Akár igen, akár nem: jóhiszeműségünket senki sem vonhatja kétségbe ; mert a mint mi tiszteljük a mások nézetet, ugy ezt másoktól is megkövetelhetjük. Azonban nézeteinknek csalhatlanságot nem követelünk. Mindenekelőtt szabadjon elmondani: miben értünk Pohl úrral egyet ? Azután az eltéréseket a consequentiák levonásánál s végre a segítség útjait kimutatnunk. Annyi lenne, mint a nap fényét megtagadni, ha azt állítanék, hogy az angol vizslák többsége a continensen azon kívánalmaknak, melyeket itt a vadászatnál a vizslához kötünk,