Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

4. Vizslászat. - XIII. A »magyar vizslaverseny-egyesület« valódi czéljairól

108 való? perrendtartást, s oda dobjuk: „nesze magyarom, légy vele boldog". Hogy miként válik be ezen mixtum conglomeratum ? az már nem a mi gondunk. Különben mit csinálna rendezett viszonyaink mellett a törvényhozás, ha minden törvény után nem kellene néhány novella. A képviselőknek is kell valamiért a diurnum. Igaz, hogy azután nagy későn kitör a lamentabile carmen, de csak midőn érezzük, hogy derék nép volnánk mi, csak a nervus rerum gerendarum hiányzik mindenre. A pénz pedig — daczára a nagy hypothékának s zsiros kamatnak — csak nem akar másünnen ide vándorolni, mivel hát famosus perrendtartásunk olyan, hogy az annuitások befolyásáig várhat a kölcsönadó unokája. Magyar vizsla — bármint erőködjék Szárnyas Sándor úr - nem volt soha. Tuhutum conservativ ósdisága tehát itt gátul nem szolgálhatna; s ezért nem hihetjük, hogy a vajúdva tengés oka az egyesület újítása lett volna. Vagy talán a kitűzött czél nem egészen világos az alapszabályokban ? Mi volt e téren a mi bajunk? Az, a mi 12 év előtt a continensen mindenütt. A fajbeli tiszta tenyésztés örök törvényeinek szem elől tévesztése •— a derűre való keresztezés minden fajjal és nemfajjal. Továbbá azon téves felfogás, hogy a keresztezés többé-kevésbé sikerült eredménye már egyszersmind a tenyészsiker is. Ennek az eljárásnak természetes következése az elkorcsosulás lehetett. A mai kor már teljesen átértette azt, hogy bármi állatfajt sikeresen csak a tiszta tenyésztés által lehetet fejleszteni. Uj ajok előállítása, ennek theoriája, valamint módozatai nem illenek ez értekezés szűk keretébe. Nemcsak azt keressük ma: megfelel-e egy egyed hivatásának gyakorlatilag ? de biztosítékot kívánunk arra nézve is, hogy az egyed tovább tenyésztetvén, utódaiban is czéljainknak megfelelő ivadékot fogunk nyerni, olyat t. i. mely értelmes fejlesztés, gondos nevelés és idomítás folytán, s azon változhatlan törvénynél fogva, hogy: „a mi gyakoroltatik — fejlik — a mi nem visszafejlődik" — érték és becsben gyarapodni fog. Az, a mi erre biztosítékot nyújt, már régen nem titok : ez a faj constantiája. E nélkül a jövőt illetve örökös pro-