Hanvay Zoltán: Sport-szilánkok a vadászat-természetrajz és vizslászat köréből. / Budapest, Grill Károly, 1891. / Sz.Zs. 1435

3. Természetrajz. - XI. Hány válfaja van az erdei szalonkának

XI. Hány válfaja van az erdei szalonkának? Elmúlt a tél. A tavasz várva-várt vendégei: a szalonkák itt vannak. Oly sok rejtélyesség van e kedvelt vad valója, életmódja, sőt még természetrajzi ismereteinek tekintetében is, hogy talán nem lesz haszontalan munka, ha azon t. vadásztársaim előtt, kik többé-kevésbbé szeretnek is a természetben búvárkodni, azon kérdést vetem fel: hány válfaja van az erdei szalonkának? E kérdés nem érdek nélküli — s habár kétség hozzá nem is fér — sokan nem akarják azt eldöntöttnek elismerni. Három állítással találkozunk e részben. Némelyek megkülönböztetnek három válfajt, u. m. a kéklábút, közepet s bagolyfejüt. Mások a közepet elvetve csak kéklábút és bagolyfejüt fogadnak el. Végre: számtalan árnyalataival szín s nagyságban csak egyetlen egy fajt. Az első állítás mellett a tekintélyek közül csaknem egyedül áll Wildungen; s ezt bátran meghaladott álláspontnak tekinthetjük. A második mellett már többen kardoskodnak, igy K a p p1 i c k és AI a r c h e s e A n t i n o r i, de érveik ép annyira nem erősek, semmi esetre nem olyanok, melyek a külön válfajba való beosztás szükségét, avagy csak megengedhetőségét indokolni birnák. Egyetlen erejük abban áll, hogy a vadászok többsége, a megszokás s az ismérveknél a lényegesnek a