Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

VIII. Hogy álltunk még pár év előtt minálunk?

— 62 rozza. S mi a vers vége ? Hogy te álszégyened miatt, vagy nem ismered a nemesebb élvezetet, vagy olykor drágán, nyomó aranynyal fizeted meg a külföldnek megcsalatásodat. Egy másik a fáradságot sokalja. Igaz, az ebtenyésztés nem csekély vesződséggel jár. Ennek van némi ratiója, mert a scrupulósus ellenőrzés sehol sem szükséges annyira, mint itt, ahol egy óvtalan perez egy egész generátió tisztaságát teszi kétessé. A harmadik gúnymosolylyal néz le a magas paripa hátáról. Nem azért emlékezünk meg ezekről is, mivel náluk az érzék hiányzik, erről elvégre ki sem tehet. De hányszor halljuk, hogy: gavallérnak effélékkel foglalkoznia »shocking«. Habár nagyon is kivánatos lenne az, hogy erdész uraink foglalkozzanak a tenyésztéssel; mégis legkevesebb jogosultsága sincs ezen ellenvetésnek. Mert a gavallér, épen azért, mivel az bizonyosan passióból dolgozik, s igy a noblesse oblige elvénél fogva nagyobb a garantia arra, hogy nevét piszkos csalással beszennyezni nem fogja. Nem hivatkozom itt sem Németország példájára, habár felemlithetném hg. Solmst, b. Ammerongent, gr. Pourtalest, de hát Németország példája nálunk, s néha igazságtalanul is, kevés vonzerővel bir, hanem bemegyek egyenesen in medias res, idézve az angol Duke of Portlandot, Duke of Westminstert, Lord Seftont és Lord Derbyt sat. Ezen urak az általuk tenyésztett ebek után évenkint ezreket vágnak zsebre. A nélkül, hogy ez őket legkevésbbé is akadályozná abban, hogy tekintélyük legyen, sőt ennek daczára némelyike igen tisztességesen megüli Anglia miniszteri székét.