Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

VII. Mi történt a vaddal és a vizslával 1848 után?

— 52 — Igaz, hogy a német vizsla igen alkalmas arra, hogy a sűrűben lábunk alatt bokrászszon baktató modorában. De hát azután a síkon, hol kivált kevés vad mellett óriás területet kell felkeresni, hol lesz ezután ezen Hund für Allesnak a kellő temperamentuma, hol lesz a nagy hőségben vízhiány mellett a kitartása ? S hol lesz azon csodabogár általában a »Hund für Alles ?« Senki nálam az eb suprematióját szellemileg más állatok felett jobban el nem ösmeri; volt alkalmam ezt más helyen példával illustrálni. Senki értelmes vezetés mellett nálam jobban nem bámulja annak felfogási és elsajátítási képességét; de bocsánat, mind a mellett az emberen felülállónak el nem ősmerhetem. Pedig a Hund für Alles körülbelül ezt jelentené. Nagy dolog a temperamentum! — s ez az állatnál a természet. S már a classicus római megmondta, hogy: »naturam expellas furca« sat. Azt kívánni, hogy az eb temperamemtumát minden viszonyok között módosítsa, az kissé több a soknál. Azt kívánni, hogy annyi combinativ képessége legyen, hogy distinguálni bírja a pillanat hevében azt, hogy a magas keresés által megkönnyíti magának a nyugvó vad tölcsérszerüen fölemelkedő szimatjának megérezését; ha pedig sebzett vadat nyomoz, akkor a vér szimatot, mely a földön terül el, alant kell keresnie — ez kissé erős dolog. Nem ugy uraim! a mely eb egyszer a földön való keresésre szokott, annak a felszéllel való keresése, tehát legbecsesebb sajátsága örökre pasz ! Az eb az egyik, vagy a másikmodoit követi, aszerint, a milyen az orra. Azután a Hund für Alles-nak a sikon a nyulat nyu-