Hanvay Zoltán: Az angol vizsla és ezzel összekötve a fajbeli tiszta tenyésztés / írta Kynophil. Budapest, Eggenberger, 1883. / Sz.Zs. 1482

VI tartozó hálámnak feleségem irányában való ezen nyilvános nyugtázása által tartozásom kamatjainak kamatját is csak szegényesen róhatom le. Ha van ezen könyvnek viszonyaink között és vadászirodalmunkban valami értéke, úgy az tulaj donképen nem az én, de az ő érdeme. Igaz az, hogy a szellemvilág termékei nemesítik meg a szívet s lelket egyaránt, s hogy az ember ezeknek cultiválása nélkül ugyan szánandó existentia lenne. De az is elvitázhatlan ám, hogy a nemesen űzött vadászat, ha annál az ember a fősúlyt a természet nagyságának, annak törvényeinek s az azokkal összekötött titkok búvárlására fekteti, és ha nem a köznapi puskás vérengző vadpusztitása — a vadászat nemes mesterségének ezen egyetlen fekete foltja — képezi vágyainak netovábbját, egészen uj világot tár ki szemeink előtt. Akár a fővadra cserkészünk az őserdő titkos rengetegében; akár a kis vadat keressük föl a cultúra által megváltoztatott, de szerintünk el nem csúfított mezőkön ; akár az éj rémes sötétjében barangoljunk dobogó, várakozásteljes kebellel a kisértetes alakokat öltő fenyvesek zúgva-búgása között a nemes siketfajd után; akár a tavasz ébredésének bubája ragadja meg lelkünket a szalonkalesen; akár végre a viz sima tükrén csodáljuk a természet — ezen örök művésznek — sokoldalúságát az ezer meg ezer fajú